Pártos ricsaj, hangzatos ígéretek, nacionalista kirohanások, abszurd felvetések uralják mostanság a romániai politikai életet, a különféle alakulatok megnyilvánulásaiból kitetszik: a legelvetemültebb lépésektől sem riadnak vissza, hogy néhány százalékponttal növeljék népszerűségüket.
A nagyobbik kormánypártot a választások előtti hónapokban két fő cél vezérli: éket vernének a liberálisok és szociáldemokraták közé, illetve maguk határoznák meg, miről is szóljon a politikai vita a következő időszakban. Ha ez sikerül nekik, a demokrata-liberálisok remélhetik, hogy ellenfeleik nem szereznek többséget a parlamentben, nem tudnak majd önállóan kormányozni, így az államelnök előtt újra megnyílik a politikai manőverezés lehetősége, s ismét csak szívéhez közel álló miniszterelnököt nevezhet ki.
A jelek szerint nem is taktikáznak rosszul Traian Băsescu kedvencei: az alkotmánymódosítás témájának újbóli felmelegítése a jelenlegi felállásban aligha eredményezheti az alaptörvény megváltoztatását – arra azonban jó lehet, hogy ismét ujjal mutogassanak az ellenzékre, azt hangoztatva, önös érdekekből ellenzik például a honatyák számának csökkentését, semmibe veszik a népakaratot. E sorba illeszthető Băsescu elnök azon elszólása is, miszerint felajánlotta Victor Pontának a kormányfői tisztséget. Senkiben sem merül fel, hogy az államfő ezt egy pillanatig is komolyan gondolta volna, ám a szociáldemokrata-liberális szövetségben zavart okozhat egy ilyen kijelentés, lehetséges szavazóik egy részét is gondolkodóba ejtheti: vajon felkészült-e a kormányzásra a jelenlegi hatalmat bírálók tábora.
Az állandóan lépéshátrányba szoruló ellenzék nacionalizmussal, a mindig előrántható magyar kártyával replikázik: úgy üvöltenek a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar karának létrehozása ellen, mintha legalábbis az ország sorsa múlna azon. Nyilván, választási tőkét akarnak kovácsolni, különösen Erdélyben, ahol a demokrata-liberálisok hagyományosan jobban teljesítenek. Magatartásuk azonban számunkra is jelzés értékű: a magyar közösség semmi jóra nem számíthat egy esetleges kormányváltás után sem.
A kampány zaja lassan mindent elnyom. Ködös béremelési, adócsökkentési ígéretek hangzanak el minden részről, a valamennyiünk életét meghatározó gazdaság helyzetéről azonban mind kevesebb szó esik, az első negyedéves adatokat – az előrejelzések szerint Románia ismét recesszióba került – az időjárásra, a nehéz télre fogják.
De vajon mi lesz majd aratás idején? Mert jól tudjuk: ki szelet vet...