Esztendőknek kellett eltelniük, míg a jogtalan bérlőt sikerül eltávolítani, s most talán már remélni lehet, hogy az önkormányzat végre megvalósíthatja elképzeléseit: lesz mozija a háromszéki megyeközpontnak, és székházra talál a román színház is.
Sokat elárul a hazai törvényekről, a bíróságok működéséről az, hogy a bérlőnek, a brassói román üzletembernek mindegyre sikerült újabb és újabb haladékot nyernie, rég nem volt már érvényes szerződése, egyetlen vas bérleti díjat sem törlesztett, mégsem lehetett kilakoltatni. Egyszerű emberi agy ki sem tudja találni azokat a kifogásokat, amelyekkel ismételten előrukkoltak jogászai, nem véletlen, hogy a helyfoglaló hivatalosságok tegnap már akár az épület felrobbantását is elképzelhetőnek tartották, mikor a híres-hírhedt üzletember testével próbálta védeni hőn szeretett diszkója bejáratát. A románok elüldözéséről harsogott ugyanúgy, ahogy már korábban is siratta, hogy "a román kultúra egyik fellegvárát kívánja felszámolni a magyar városvezetés". A mai világban még mindig komoly védőbástyának számít a nacionalizmus, a magyar veszély emlegetése.
Gheorghe Iliescu viselkedése nem furcsa, de természetellenes az, hogy mindezt megtehette. Zavartalanul üzemelt minden hétvégén hírhedt szórakozóhelye, rendőrség, más hivatalosságok szemet hunytak a kiskorúak akár alkoholos tombolása felett, és senki nem lépett közbe, amikor a hivatalos közleményeket cáfolandó a kábítószer-forgalmazók telephelyévé vált. Telt házzal működött, és jó pénzt hozott a konyhára – ez volt a lényeg, nem csoda, hogy a vállalkozó nem kívánta elereszteni az aranytojást tojó tyúkot. Nem szólt ez a történet ugyanis egyébről, mint arról, hogy minden újabb hét jelentős összegekkel gazdagította az oly vehemens nemzetféltő üzletembert.
Érdekes és talán véletlenszerű, hogy a remélt végszóra éppen akkor kerül sor, amikor egy igen rangos kulturális rendezvény otthona Sepsiszentgyörgy, amikor nemcsak magyar, de elismert európai színházak, művészek a vendégeink, és amikor itt lép fel a román színházi világ krémje. A román kultúra fellegvárának nevezett, aranytojást tojó tyúk mítoszát könnyedén maga alá temeti a Reflex kakasa, s hinni en­gedi, talán még Romániában is győzhet az igazság. A Reflex harmadik kiadása pedig újabb helyszínnel gazdagodhat.