Remélhetőleg nem lesz újabb vesztes csata tere Segesvár és Dicsőszentmárton sem. A két városban a viszonylag kisszámú magyar közösség különálló magyar tanintézmény létrehozására tett kísérletet, és az első próbálkozásokat nem koronázta siker.
Segesváron másodszor utasították el a szülők és a magyar érdekvédelem kísérletét, mégpedig a helyi tanács és a Maros megyei főtanfelügyelő hathatós közreműködésével.
Márpedig a magyar tanintézmények önállósításáról a szórványban lemondani nem lehet, nem szabad, ugyanis ahol a lakosság alig tíz-húsz százalékát teszi ki a közösség, de egy iskolát gyerekeiből még ki tudna állítani, ott a lehető leglegitimebb, lehető legérthetőbb és legindokoltabb törekvés az erők ilyenszerű koncentrálása. Tanúsíthatja ezt a temesvári Bartók-líceum vagy az aradi Csíki-líceum esete, hasonlóképpen a Dévai Téglás-középiskola még messzebb sugárzó példája, de erre a megoldásra jutottak Tordán is a magyar gyerekek szülei, Nagyszalontán nemrég teremtették meg a tanügyi önállóságnak ezt a formáját, és e példák mögé nyilván fel kell sorakoznia Dicsőszentmártonnak és Segesvárnak is. Utóbbi városban különben egy alapítványnak köszönhetően pár éve megnőtt az anyanyelvű oktatás vonzereje, a középiskolai tagozaton megduplázódott a magyar osztályok száma, holott évtizedekig csak egyetlen futott, ennyire tellett. Itt tehát kétszeresen is indokolt a külön intézmény létrehozása.
Aki pedagógusként oktatott ún. vegyes iskolákban, aki tanulóként végzett ott, az tudja, miről beszélek. A tannyelv szerinti intézményi önállóságra pontosan a tannyelv becsületének megőrzése végett van szükség. A Ceauşescu-féle beolvasztási politika egyik fő eszköze a vegyes házasságok erőltetése mellett a magyar tanügy minden önállóságból való kivetkőztetése volt, s az asszimilációs nyomás a mai napig úgy működik, mint eddig. Ahol az anyanyelvű szó az osztályokba és a magánbeszélgetésekbe szorul vissza, ahol a folyosókon még feliratokat sem tűrnek meg, ahol a közösségi élmény nem élhető meg frusztrációk nélkül, ott súlyosan sérül az önbecsülés, sőt, negatív önkép alakul ki, innen pedig egyenes út vezet az önfeladáshoz.
Természetes törekvés hát a segesvári és dicsői szülőké, s minden támogatást megérdemel, mi több, fel kellene térképezni, hol van még szükség hasonló lépésre. Sajnos, ma már néhány településnél többről nem lehet szó, ott viszont az idő nagyon sürget.