A Kovászna, Hargita és Maros megyei roma közösségekben szerzett tapasztalatait osztotta meg, majd vitára serkentett az Erdővidék Múzeumában tartott rövid előadását követően Lázár László, a Szent István Egyetem Regionális Tudományok Doktori Iskolájának hallgatója.
A lövétei fiatalember szerint nem helyes, hogy a magyarság megpróbál tudomást sem venni a cigányságról, hiszen gyarapodásukat, életterük megnövekedését magunknak is köszönhetjük, illetve a mi létünket is befolyásolja.
Az elmúlt évtizedekben Erdővidék több településén, de leginkább Székelyszáldoboson, Bölönpatakán és Magyarhermányban hatványozottan nőtt, s ezzel egyenes arányban meg is erősödött a cigányság: szervezett vezetőségük van, tudatosan meghatározzák és védik érdekeiket, nőtt az iskolába járók száma, s neoprotestáns vallásaik is komoly szerepet játszanak életükben. Mindez annak tudható be, hogy a helyiek toleránsak voltak a megtelepülőkkel szemben, ez pedig vonzónak bizonyult a beházasulók számára is, és szívesen maradtak meg ezen a tájon. Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy Székelyszáldoboson az elmúlt tíz esztendőben megkétszereződött a számuk, közel ezren vannak, ami már községi szinten is jelentős, hiszen a húsz százalékot meghaladja. Ez egyben azt is jelenti, a cigányság elvileg ugyanazokat a jogokat kérhetné tőlünk, mint mi azokon a településeken, ahol arányunk meghaladja az egyötödöt. Amennyiben ez a kérés konkrétan megfogalmazódik, a magyarság valószínűleg nem fogja természetesnek venni, s megpróbál akadályokat gördíteni a törvény életbe léptetése útjába – vélekedett Lázár László.
A témához hozzászólók aggodalmuknak adtak hangot. Állították, a cigányság nem egyedül tudott megerősödni: a magyar tömbmagyarság megtörése érdekében állami hátteret is segítségül kaptak. Ezért nézik el nekik, hogy törvénytelen módon építkeznek, illetve bővítik a villanyhálózatot, s nem lépnek fel elég határozottan a tolvajlás és garázdaság ellen. Mint mondották, az sem természetes, hogy a szociális segélyt oly könnyen megkapják, cserébe jóformán semmit sem kell adniuk a társadalomnak. Volt, aki megvédte a cigányokat, mondván: lehet, könnyen megkapják a segélyt, de senkinek nem kívánja, hogy abból kelljen megélnie. Mások az idősek iránti tiszteletüket s a fogyatékosokkal szembeni toleranciájukat emelték ki, mondván, e tekintetben példát vehetnénk róluk. Az általuk komolyan vett vallásosságot mindenki pozitívan értékelte: békéssé teszi őket, sőt, az írástudatlanság csökkentéséhez is hozzájárul.
