"A fának légzésre és sűrű mozgásra van szüksége,
Amelyet szél, eső, fagy idéz elő, máskülönben könnyen kiszárad.
Éppígy igen nagy szüksége van az emberi testnek is mozgásra,
Aktivitásra, komoly testgyakorlatokra vagy játékokra."
(Comenius Johannes Amos)
Mielőtt folytatnám körsétámat, hadd emlékeztessek egy MTI-hírre:
"A külhoni magyar óvodák vonzóvá tétele a fő célja annak a programsorozatnak, amelyet 2012, a külhoni magyar óvodák éve mottóval hirdetett meg a nemzetpolitikai államtitkárság Budapesten. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár elmondta: e célra százmillió forintot különítettek el a Bethlen Gábor Alapból, és különböző cselekvési terveket dolgoznak ki, valamint olyan programokat szeretnének megvalósítani, amelyek segítik a külhoni magyar óvodák fejlődését."
*
A Barabás Miklós I–IV. osztályos iskola és óvoda óvónője, Csákány Boróka részletesen ismertette a gyerekekkel mindazt, amit a tavaszról tudniuk kell, bemutatta a tavasz hírnökét, a hóvirágot. Boróka egyébként a betegszabadságon levő Bencze Emőke óvónőt helyettesíti. Szentkatolnáról ingázik mindennap. Tizennyolc óvodás várja szeretettel, segítője Veres Margit dada.
A négy kis-, hét közép-, három nagy- és négy előkészítő csoportos óvodás éppen tízóraizott, amikor beléptem a terembe. Csendben, fegyelmezetten fogyasztották a tejet, kiflit és a hazulról hozott utánpótlást. Csendben, mintha tudnák, hogy magyar ember, amikor eszik, nem beszél...
– A Katicabogár... kezdetű dallal indult a napunk – így Boróka óvónő –, aztán mindenik gyerek rajzolt, festett egy-egy katicabogarat. Ott "röpködnek" a kifeszített spárga körül, egyik szebb, mint a másik. Tízórai után játékra váltanak a kicsik. Az óvoda jól fűtött, tiszta, szépen bebútorozott két terme minden sarkában találni valamilyen játszóteret. Lehet főzni, babázni, autózni, építeni... A játékok között mindenik gyerek megtalálja kedvenc játékszerét, köszönet ezért a szentkatolnai önkormányzatnak, az iskolának, a szülőknek, akik mindig mellénk állnak. S ha netán hiányozna valami, azt "elővarázsoljuk" mi. A tízórai után a kézimunka következik. A gyerekek parafa dugóból egy-egy egeret készítenek, én pedig egy cicát... És máris jöhet egy újabb játék... Tevékenységük jó részében jelen van a játék. A kötelező foglalkozások során is, amikor lankadni látszanak, a témakörhöz kapcsolódó játékra váltunk.
– A kirándulás sem idegen a gyerekek előtt – így Veres Margit –, az előző évben is voltak Brassóban, az állatkertet nézték meg, jártak Parajdon a sóbányában... Az idén is havonta egyszer bejárnak Kézdivásárhelyre, moziba. Túl a kiránduláson megtartottunk minden ünnepet, mikulást, karácsonyt, a farsangzárót, a nők napját, március 15-ét. Igyekszünk ezúton is erősíteni kapcsolatunkat a szülőkkel, igyekszünk meggyőzni feletteseinket, hogy érdemes ránk figyelniük az épület karbantartása, korszerűsítése terén is. Jó látni, érezni, hogy a gyerekek itt, az óvodában otthon érzik magukat, szeretettel jönnek, szorgalmasan tanulnak. Aranyosak, s ez öröm mindannyiunk számára.
Huszonöt tanulót számlál az iskola. Néda Imola tanítónő az I–III. osztályban öt elsőst, kilenc harmadikost, Pais Zsuzsa tanítónő pedig négy másodikost és hét negyedikest tanít. Nem is olyan régen még a szentkatolnai testnevelő tanár oktatta a testnevelést, ma ingyen, bérmentve ez a feladat a tanítónőkre hárul.
– Abból az időből örököltük az egy darab tornamatracot – mondja Néda Imola –, van még néhány ugrókötelünk, karikánk és labdánk. Ez minden, ehhez társul a gyerekek mozgás- és sportszeretete. (A fiúk nagyon nagy része, szám szerint húsz, a labdarúgásért rajong – következtettem a Mi a kedvenc sportágatok? kérdésre kapott válaszból.) Télen bent, az osztályokban tartottuk meg a testnevelési órákat, a talajtorna állt foglalkozásunk középpontjában, a statikus gyakorlatokkal – a kézállás, mérleg, híd... – és dinamikus gyakorlatokkal (guruló átfordulás...) igyekeztünk kihasználni tornamatracunkat, s amikor az idő megengedte, el-elmentünk szánkózni. Ahogy beköszönt a tavasz, kiköltözünk a tágas udvarunkra, ott lehet focizni, szaladni, ugrani. Labdánk van, s ha történetesen valamelyik felmondja a szolgálatot, összepótolunk, és veszünk mást. Játszani, labdázni kell!
– Szoktak versenyekre is járni?
– Jártak, amikor testnevelő tanár tanított. Most nem járunk. Nagyon nehéz a versenysport követelményeinek megfelelni. Na meg aztán a versenynaptárral sem vagyunk tisztában, mintha megfeledkeztek volna rólunk, de az is lehet, hogy tudják, nálunk kevés a gyerek, erősen ingadozó a tanulók közötti korkülönbség, s emiatt nehéz összehozni egy versenyképes focicsapatot például... A kimaradó versenysportot pótoljuk a testnevelési órákkal.
