Több mint egy hete a hazai sajtóban Mihail Boldea neve zeng, aki egy ilyen joghézagon elmenekült az országból. Az illető parlamenti képviselő volt, de viselt dolgai miatt megvonták mentelmi jogát. Többek közt hamisítással, hamisításra való felbujtással, pénzmosással, bűnszövetség létrehozásával gyanúsítják. A parlamentbe azért juttatták be, mert igen hozzáértő jogász volt. Ott pont ilyenekre van szükség. Rátermettségét be is bizonyította. Galacon vásárolt – például – műemlék épületeket (ami magánszemélynek tilos), egy parkot és ötvenezer euróért olyan területet, amely úgy húszmilliót ér. Végül is helyzete a törvényhozásban a törvénytelenül megszerzett ingatlanok miatt ingott meg. Március 17-én letartóztatták nyolc társát – köztük a Galac megyei alprefektust –, akikkel együtt ügyködött. Mondta is a Pro TV-n, hogy hisztériát keltettek ellene, zaklatták, és arra biztatta a nézőket, hogy: testvéreim, pucoljatok el Romániából. Öt nap múlva kezdték keresni. Ő közben kocsiba ült, és Giurgiun keresztül elhagyta az országot, majd Isztambulban repülőre ült, és kínjában Kenyába utazott. Ezek után telefonált Kongóból, és azt izente, hogy nemsokára haza fog jönni.
Most az illetékesek magyarázzák, miért nem lehetett megtiltani neki, hogy elhagyja Galacot és az országot. Ha nem, hát nem, de lett volna egy sokkal egyszerűbb módja annak, hogy itthon tartsák. Csak meg kellett volna kérni a szomszédokat, hogy ne engedjék be Bulgáriába vagy más szomszédos országba. Tanácsot a szlovákoktól lehetett volna kérni, akik megtiltották Magyarország volt elnökének, Sólyom Lászlónak, hogy bemenjen Szlovákiába. Elment a hídon a Duna közepéig, és onnan meg kellett térnie. Pedig neki csak annyi bűne volt, hogy ünnepelni indult. És az Európai Unió azt mondja, hogy be nem engedése az ősi szlovák földre törvényes volt!
Ezt a Mihail Boldeát is meg lehetett volna téríteni a Duna közepétől. Nem kellene mindenkinek őt keresnie. De elnökünk megmondta, hogy ha kígyólyukban is bújik el, akkor is megtalálják. Érdekes, hogy ha félnek, akkor a magyarok az egérlyukba, míg a románok a kígyólyukba bújnak. Az igaz, hogy volt még olyan delikvensünk, mégpedig egy Omar Hajszám nevű, terrorizmussal vádolt alak, aki hat éve úgy elment, hogy azóta bottal ütik a nyomát. Állítólag Szíriában szabadon bujkál valami kényelmes kígyólyukban. Nézheti magát, mert közben idehaza húsz évre ítélték. Lehet, rosszul tette, hogy nem jött haza, mert ha hazajön, akkor az enyhítő körülménynek számít, és nem kap húsz, csak tizenkilenc évet. Aztán – ahogy nálunk szokás – egészségügyi problémáira hivatkozva rég szabadulhatott volna.