Politizálásuk azonban nem politikusi szintű szócséplés, hanem a közösségükben nyitott szemmel, alkotói érzékenységgel járó-kelő íróemberek meglátása, kiknek épp felismeréseik miatt – hogy csak néhányat említsünk a tegnap elhangzottak közül: szabadság és testvériség értelmezése; az emberek elfelejtettek beszélni, a közbeszéd lezüllött; patrióta és hazafi szemben áll egymással... ahol a szinonimák mást jelentenek, ott nagy a baj – kötelességük nem csupán érdeklődni, de beleszólni is a közügyekbe. Vagy legalábbis hozzászólni. Ily "kisiklás" után, "mielőtt teljesen belekeserednénk, beszéljünk az irodalomról is", vetette fel beszélgetőtársuk, Tamás Dénes esszéíró – és aztán kiderülhetett, mitől is oly sajátságos Bartis és Kemény a kortárs magyar irodalomban.