Általánosságban a kétévesek igen aktívak, és csak ritkán maradnak nyugton. A fokozott élénkség és zajosság négyéves korig gyakori. Ezekben a korcsoportokban az efféle viselkedés teljesen normális.
A nyughatatlanság konfliktusokhoz vezethet a szülők és a gyermek között, és aggodalommal töltheti el a szülőket, de problémákat okozhat a gyermeket felügyelő más személyeknek, például a tanároknak is.
Annak eldöntése, hogy a gyermek aktivitása kórosan túlzott, nem függhet pusztán a bosszankodó személy tűréshatárától. Némely gyermekek azonban kétséget kizáróan elevenebbek az átlagnál. Amennyiben a fokozott aktivitás rövid ideig fenntartható figyelemmel és impulzivitással párosul, hiperaktivitásként határozható meg, és a figyelemhiány/hiperaktivitás zavar részeként értékelhető.
Ha kiabálunk vele és megbüntetjük azt a gyermeket, akinek fokozott aktivitása normális kereteken belül marad, az általában fordított hatású, és növeli a gyermek lendületét. Segíthet, ha elkerüljük az olyan helyzeteket, ahol a gyermeknek sokáig kell nyugodtan ülnie, vagy keresünk az ilyen gyermekek kezelésében gyakorlott tanárt. Amennyiben az egyszerű módszerek nem vezetnek eredményre, hasznos az orvosi vagy a pszichológiai vizsgálat a háttérben esetleg megbúvó kórkép, pl. a figyelemhiány/hiperaktivitás zavar kizárására. (Dr. Info)