A zord tömbházak előtt kialakított gyepes területen évről évre megjelenik a tavasz városi hírhozója, a martilapu (Tussilago farfara). Lám csak, nem csupán marton él, bár neve erre emlékeztet! A martilapu régi idők gyógyhatású növénye. Peremi nyelves és belső csöves sárga virágai a levelek megjelenése előtt jönnek elő kora tavasszal. A virág szára sem mindennapi, vöröses pikkelylevelek fogják körül. Nem kedveli a borús időt, de a sötétséget sem, ilyenkor összecsukódik. Könnyű kaszattermését a szél terjeszti. Elvirágzás után jelennek meg a szív alakú, kissé szögletes nagy levelei (vigyázat, ne tévesszük össze más, nem fogyaszthatókkal, pl. az acsalapu levelével!), amelyet felénk párolt, ún. "vadzöldség"-ként akár a spenóttal vegyesen is, helyenként pedig töltike burkának használnak. Adhatunk hozzá fiatal csalánt vagy a szintén korai pitypang levelét. A sajátos ízkavalkád különlegesség palacsintatölteléknek.
A martilapunak a levelét használjuk gyógynövényként, szaküzletekben is beszerezhető, de mivel vidékünkön gyakori, magunk is gyűjthetjük és száríthatjuk (lehetőleg ne városi zöldövezetben szedjük, mert ott szennyezett). Légutak betegségét gyógyíthatjuk forrázatával (csészénként fél teáskanálnyi drog az adag, naponta 3–4-szer). Mézzel édesítsük.