B. F., Sepsiszentgyörgy. Örvendetes, hogy a város egyre szépül, épületek, utak, járdák újulnak meg, de kicsit aránytalanul oszlik meg a figyelem az egyes városrészek között: míg a belvárosban a pár éve javított, nem is olyan rossz állapotú járdákat újraöntik, vannak olyan külvárosi lépcsőházak, ahová olvadás idején vagy esőzéskor egy­általán nem lehet száraz lábbal bejutni a kinti, folyton csak mélyü­lő, karbantartót sosem látott gödröktől. Ez senkinek sem kellemes, de a betegeket és a babakocsikat valósággal elzárja a világtól. Megértem, hogy egyszerre minden elhanyagolt gondot nem lehet megoldani, de valamit az ilyen helyeken is kellene mozdítaniuk az illetékeseknek. Ott is élnek rendes, adófizető polgárok, akik számára lehangoló a jobb időket is látott lakókörnyezetük leromlása.
SZABÓ PÉTER, Sepsiszentgyörgy. Úgy tűnik, ismét elszaporodtak a kóbor kutyák, sok a panasz rájuk, engem azonban jobban zavarnak a kóbor macskák. Éjszakánként ugyanis ezek orgonálnak hosszú órákon és heteken át az ablakunk alatt, nem a megfélemlített, ilyenkor csendesen elbújó ebek, a szemeteskukákban is találkozni velük, ürülékük, vizeletük átható szaga pedig minden hazaérkezéskor vagy kilépéskor orrba vág. Igaz, nem harapnak – bár engem még kutya sem támadott meg soha –, de amúgy semmivel sem kevesebb betegség hordozói, okozói lehetnek, és ráadásul nekik is vannak pártfogóik, táplálóik. Nem kívánok rosszat senkinek, de örülnék, ha az állatvédők vagy a hatóságok kitalálnának valamilyen humánus megoldást az öntörvényű macskazenekarok és a járulékos kellemetlenségek eltüntetésére.