2011 őszén kezdődött a történet. Elkóborolt kiskutyánkat keresve kerültünk a szépmezői menhelyre, azzal a kéréssel, hogy értesítenek, ha véletlenül befogják a megadott jegyekkel rendelkező állatot. Eljövetelünkkor a lányaink könnyeztek az autóban, és már nem tudtuk a férjemmel eldönteni, hogy az elveszett kedvenc miatt, vagy mert sajnálták a sok, gazdira váró négylábút.
Azóta a kutyánk megkerült, viszont kemény elhatározás született kisebbik lányom, Dorottya fejében és főként szívében. Elhatározta, hogy mindenáron segíteni fog a kutyákon, amennyire egy 11 éves kislány erejéből telik. Barátnőjével, Barbarával kezdtek el tanakodni, és már két nap múlva láttam, ahogy a szobájában szorgoskodik, vág, ragaszt, szerkeszt. Elkészültek a saját kezű könyvecskék a rács mögött élőkről, sőt, még a kutyusunkról elnevezett Pajkos magazin is, és mindezt nagy reménységgel árulni kezdték az iskolában. Az összegyűlt pénzt csillogó szemmel hozta haza, és arra kért, vegyünk rá kutyaeledelt.
Erre a beszerzésre március 20-án került sor, és nagy meglepetésünkre akciós áron tudtunk vásárolni hat tasak 3 kg-os kutyaeledelt. Odaadtuk a szépmezői kutyamenhely főnökének, aki láthatóan meglepődött, de nagyon örült, hogy vannak ilyen gyermekek. Mindezért nemcsak a két önként cselekvő kislánynak jár köszönet, hanem a rétyi Antos János-iskola minden olyan jószívű kisdiákjának, aki vásárlásával hozzájárult ehhez a nemes akcióhoz.
Deák Éva, Réty
.jpg)
