Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes március idusán hivatalos látogatásra Törökországba utazott, és többek között Isztambulban a feriköyi protestáns temetőben megkoszorúzta az 1848-as szabadságharc után Törökhonban letelepedettek és Isztambulban elhantoltak többnyire homokkőből faragott és márvány síremlékeit, illetve emléktábláikat.
A magyar protestáns temetőben erdélyi kiránduló társaimmal annó dacumál törökországi útjaink során magunk is elhatároztuk, hogy virágainkat nem a sírkert kőfalán lévő, magyar feliratú márványtáblák alá helyezzük el, hanem a háromszéki Cseh Imre emléke előtt tisztelgünk.
A törött márványoszlop és a faragott kőtömb talapzata külön felhívja magára a figyelmet: a miénket Kiss Jenő háromszéki társammal ezen túlmenően az is, hogy Csernátonban a Haszmann fivérekkel és a Cseh családdal az évek során sikerült egyféle Cseh Imre-kultuszt elindítanunk. Terveinket felkarolták és megerősítették a Csehek csernátoni világtalálkozójának résztvevői, majd amikor Cseh Tibor hamvait hazahozták az Egyesült Államokból, és a csernátoni temetőben helyezték el, meghatódva olvastuk Tibor bátyánk végrendeletét, amelyben ősére, Cseh Imre 1848-as honvédszázadosra gondolva testálta ránk, azaz az utókorra, hogy Kossuth kütahyai török tolmácsának hamvai szintén hozassanak haza. Később a terv kivitelezése túl bonyolultnak és romantikusnak tűnt – diplomáciai közbenjárás, engedélyek szükségesek stb. – , s abban állapodtunk meg, hogy a feriköyi temetőből hozott maréknyi földet helyezzük el valamelyik évfordulón a csernátoni Csehek sírhelyére. Maradt viszont ennek a tervnek egy kivitelezhető hajtása is: miután Cseh Tibor, a nyugati magyar cserkészet megalapozója és a mozgalom atyja megkapja a maga portrészobrát, Bod Péter, Végh Antal után Cseh Imrére is egy hasonló méretű szobor emlékeztessen. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy Cseh Imre halálának éppen ebben az évben 160 éve.
Cseh Imre honvédszázados emlékét néhány ilyen szobor- és írásos "támasztékkal" nem nehéz élővé tenni. Évekkel ezelőtt került napvilágra egy olyan, valószínű folklorizálódott történet, miszerint Cseh Imre rangrejtve a szabadságharc leverése után is megfordult szülőfalujában, és a falusi embereknek mesélt a szabadságharcról. (A történetet Tiboldi Zoltán "ásta ki" a feledékenység temetőjéből.)
Semjén Zsolt isztambuli koszorúzására visszatérve megállapíthatjuk, hogy a magyar–török kapcsolatok újra élénkülni látszanak. Nemrég hivatalos úton járt a török fővárosban Schmitt Pál, Magyarország elnöke. Őt Szili Katalin előzte meg. A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány viszont sok csalódást okozott. Támogatásuk nullára apadt. Nekem az volt a benyomásom, hogy az első Orbán-kormány idején lendületet kapó magyar–török viszony kiépítése nemcsak a szocialista-balliberális kormányok ideológiája miatt akadt el, hanem a magyar politikai vezetés pitiánersége miatt is.
Annyira, hogy Zágonban Kis József polgármesternek egy vaskos iratcsomója van annak visszautasításáról, hogy Zágonban – többnyire helybeli költségvetésből és adományokból – felépítsék Mikes rodostói házának hasonmását, és ezt emlékmúzeumnak rendezzék be.
A fentiek következményeként az utóbbi évtizedben erdélyi és magyarhoni civil szervezetek és egyesületek vették át az állami feladatokat a magyar–török kapcsolatok ápolását és további építését illetően. Beder Tibornak ebben a témakörben több könyve is megjelent. E sorok írója Szőttesünkben török minták címmel írt útikönyvet magyar nyomkereső útjainkról.
Tulajdonképpen ezekre az erdélyi, magyarhoni és felvidéki emlékekre alapozva vagyunk bizakodóak, hogy a következő időszakban történni is fog valami. Lesz hasonmás ház Zágonban, lesz Cseh Imre-szobor Csernátonban...
