Ilyenkor hagyni kell csapot-papot, de különösen az előre kiötölt sorrendet, mert a legnagyobb szerkesztő, a valóság szólt bele az anyagrendezésbe. Ezért is kerestük fel újabb részletekért Kasléder Józsefet, Málnás és a fürdőhely polgármesterét. Mielőtt azonban átadnánk neki a szót, hadd méltassuk a hír jelentőségét.

Rongyosan ülni a kincsesládán

Mert szenzációval ér fel az értesülés, hogy Málnásfürdő egy életképes ötlet hatására végre feltámadhat haló poraiból. Vége szakadhat a másfél évtizedes jeremiádának is, mely sopánkodásból szörnyülködésbe váltóan már szinte két évtizede tart, s amivel a megye és a világ e jobb sorsra érdemes fürdőhely pusztulását szemlélte. Végre bizakodást keltő tervet kovácsoltak a cselekvés útjait keresők. A kincset érő, de évtizede parlagon heverő természeti értékek, az altalaj és a táj adottságai, melyekkel oly bőkezűen megáldott Háromszék e sarka, végre új kiaknázási lehetőséghez juthatnak, ha lesz pénz és lesz befektető ― márpedig az EU-s pályázatok formájában erre van konkrét remény.

A lépésenként elhatalmasodó enyészetnek pedig már épp ideje volna gátat vetni.

A fürdő leromlását, nem vitás, a romániai privatizáció átgondolatlansága, célszerűtlen volta, korrupciós behálózottsága eredményezte. A település annak a szerintünk lelkiismeretlen befektetői spekulációnak esett áldozatul, mely csupán arra játszott, hogy majd busás haszon reményében adjon túl rajta, addig azonban tétlenül nézte és nézi, hogy a villák romba dőlnek, az egykori létesítmények anyagát szétlopkodják, a sétányok elvizenyősödnek, gaz veri fel őket, szemét, hulladék borítja el a beszennyezett források tájékát. A fürdő mai képénél siralmasabb helyzetet a háborús rombolás sem eredményezhetett volna.

Tulajdonképpen itt is alighanem ugyanarról van szó, mint Bálványosfürdő régi részén, mely ugyancsak évtizednél régebb pang. Málnásfürdőn azonban nem csupán a deszkával beszegezett ablakok látványa lehangoló, a szó szerinti romosodás is jócskán előrehaladt, maholnap kő kövön nem marad ott, ahol hajdanában méltánylandó színvonalú gyógyfürdőélet zajlott a régi medencék, mofetták, források pedig kétségbejtő állapotba kerültek, s már szinte valamennyi teljesen használhatatlan. Nyilvánvalóan az történt, hogy a privatizációs hatóság — Háromszék egész mai állapotáért hatalmas felelősség terheli e korrupció melegágyaként fungáló díszes társaságot — olyan spekulánsok kezére játszotta át az ingatlanokat, akik csak pénzük gyarapításának eszközét látták benne, de a fejlesztés felelősségét már nem vállalták, sőt, azt kimondottan elhanyagolták, és ezáltal sorvadásra ítéltek egész gazdasági ágazatokat és településeket, kalodába zárva, vakvágányra tolatva teljes közösségeket. E szerencselovagok célja a mai napig az, hogy alkalomadtán busás haszonnal adjanak túl az ingatlanokon, telkeken, amiket összeharácsoltak, azok működtetésére, karbantartására azonban már nem hajlandók egy fityinget sem áldozni. A cigány család, mely Málnásfürdőn ma az összeomlott Ilona villa, a fürdő hajdani büszkesége tégláit, faanyagát hordja el, s egy másik romos villa egyik szárnyába fészkelte be magát, képi szimbóluma lehetne az egész spekuláns felelőtlenségnek, mely ebek harmincadjára juttatta a hajdan oly kedvesen meghitt fürdőt és települést.

Valóságos huszárvágásként értékelhető hát a felvillanyozó tervezet, melyet a napokban mutatott be Kasléder József, Málnás polgármestere, s mellyel a mai zsákutcából kivezető utat is megmutatja. Lehet tehát menekülni a csapdából, melyet a magánosítás fonákságai állítottak, s mely sínylődésre ítélte az egész környéket és megyét 1990-től errefelé. Valakik szűk magánérdeke miatt itt évekre úgyszólván leállt az élet, mert semmibe vétetett, hogy emberek százainak megélhetéséről, vendégek ezreinek egészségéről és szabad idejének eltöltéséről, magyarán tízezrek életéről, boldogulásáról van szó. A lejtőn azonban akkor lesz megállás, ha a tanácstalan sopánkodást felváltja a megoldáskeresés.

Édes ábrándnál több

Kasléder József homo novusként is bemutatható, a pár éve önkormányzati önállóságát visszaszerzett Málnás község újraalapító, első polgármestere ő, aki pályáján egy feltörekvő közösséghez illő tervekkel indult el. Ioan Neculaie brassói üzletemberről, aki az Olt turisztikai vállalattól megvásárolta a fürdőt, mint látni fogjuk, a riporternél diplomatikusabban fogalmaz, de teheti, nem mondott le ugyanis arról, hogy sikerül bevonnia a település fellendítésébe. Valóban az lenne az egyedüli módja annak, hogy az illető a helybeliek kemény bírálatának élén tompítson.

A szóban forgó terven a községvezetés két éve dolgozik.

— Örököltünk egy nosztalgiát Málnásfürdő iránt. Hivatkozunk arra, milyen szép volt Málnásfürdő a század folyamán, milyen turisztikai forgalom volt itt, de továbblépni nem tudtunk. 2004-ben, az újraalakuláskor azt mondtam, vegyük számba, mink van, területeket, tulajdonjogokat, és mit tudunk abból kihozni. Megtörtént. Meg tudtunk menteni egy három és fél hektáras területet a község tulajdonában. Meg kellett érte harcolni, mert Mikóújfaluban, ahova korábban tartoztunk, már készen volt egy topográfiai szakvélemény, hogy koncesszióba adják, már kezet akartak tenni rá, de ezt sikerült megakadályozni.

Az Olt második teraszán, a mai település fenti részén található kiterjedt fennsíkról van szó, melyen nemrég a vadásznapokat megtartották.

— Források találhatók-e ott?

— Vannak források, fúrni is lehet, megrendelünk egy geológiai tanulmányt, mert szükség lesz gyógyvízre is. Több geológus szerint a vizet csak megtalálni kell. Pillanatnyilag elkészült az előtanulmány. El kell mondanom, hogy ennek birtokában három hete felmentünk a fejlesztési minisztériumba. Ott meglepetésünkre nagyon kedvező fogadtatásban részesültünk, örültek a tervnek, állításuk szerint az első ilyen jellegű turizmusfejlesztő terv Romániában. Már létezik egy lista a prioritást élvező projektekről, melyek a regionális alapokat használnák fel 98 százalékos finanszírozással! Ez azt jelenti, hogy a befektetés 98 százalékát uniós pénzből finanszírozzák. A listán azok szerepelnek, akiknek a pénzt a minisztérium folyósítja. Mi a megyei tanácsnak köszönhetően felkerültünk erre, most várjuk a kormányrendeletet, mely a pénzt kiutalja számunkra, hogy tudjuk megtartani a közbeszerzési eljárást a műszaki terv elkészítésére. Ha a kormány állja ennek elkészítési költségeit, akkor természetesen nagyobb az esélye annak, hogy amikor majd Gyulafehérvárra küldjük, a központi régióhoz, ott uniós alapokból jusson a kivitelezésre is pénz.

— Remek, mert a fürdő mai tulajdonosa megkerülésével találták meg a megoldást. A régi Málnásfürdő gyógyüdülő volt, önök annak területén kívül építkeznének. Fejleszteni persze fejleszthet a régi tulajdonosa is, ha akar...

— Rengeteg munkát fektettünk be, ennek eredménye még nem látszik. Én tárgyaltam Neculaiéval is nemegyszer. Van vele kapcsolatban is elképzelésünk, nem fogadhatjuk el a mai helyzetet.

― Neculaie mit mondott? Eddig miért nem fektetett be?

― Ott készültek tervek, elhangzott többször, hogy lesz beruházás. De miért nem fektet be egy üzletember? Mert nincs pénze!

― De megvenni tudta!

― Én azt mondom, hogy Neculaiéból is a legjobbat kell kiszorítanunk valamilyen eszközzel. Mert nem lehet, hogy ott fenn épül egy európai színvonalú fürdő, és akkor a régi telep mai állapotában maradjon. Ezt kizártnak tartom. Jóslásokba nem bocsátkozom, de amilyen odaadással a községi tanács kezeli a kérdést, lehetetlen, hogy az ne hasson ki a régi telepre is.

― Neculaie működtethette volna a régit, amikor átvette?

― Hát persze, hogy tudta volna működtetni. Többször elmondtam, az egész megyei turisztika legnagyobb baja, hogy csomagban próbálták privatizálni. Nem külön, egységenként adták el. Példának felhozom Bálványost. Daragics Attila ott egyetlen vendéglőt vett meg, és ott most van valami, ami működik. Ha a megyei turisztikai hivatal egységeit külön-külön magánosították volna, lett volna magánérdek, és nem kerültünk volna a mostani slamasztikába. Neculaie megvette a megyei turisztikai hivatal többségi részvénycsomagját az Állami Vagyonalaptól (FPS).

— Szóval ott fenn, ahol a vádásznapokat tartották? Miből fog állni?

— Igen, tudatosan tartottuk ott, nem véletlenül a vadásznapokat. Fedett részében a legvonzóbb a három medence: egy gyermek-, egy élmény- és egy borvizes medence, hogy kezelésben is részesülhessen, szórakozhasson is a vendég, és gyerekét is magával vihesse. Ide wellness-központot is tervezünk, lesz finn szauna, hőterápia, kozmetika, amit el lehet képzelni, minden. Továbbá étterem, európai belépési rendszer. A szabadtéri részen szintén három medence nyári használatra, játszótér gyerekeknek, napozó, sportpályák, mellette egy épület öltözőkkel és egyéb helyiségekkel. A fürdő mellé — az unió a szálláshelyeket nem finanszírozza — befektetők bevonásával egy száz férőhelyes szállodát akarunk építtetni. De tessék elgondolni, hogy ennek nemcsak a településre, de az egész megyére milyen hatása lesz! Ezzel párhuzamosan Málnásfürdőn és környékén legalább ezer szálláshelynek kell megépülnie, egész vendéglátó-ipari zónának különböző szolgáltatásokkal, melyekre szükség lesz.

— Kié lesz, és ki üzemelteti majd?

— A hatmillió eurós befektetést pályázati úton valósítanók meg, a tanács tulajdonában lenne, az üzemeltetéséről még túl korai beszélni. Esetleg egy céget alakítunk a tanács mellett, mely fenntartja. Ami fontosabb még: a munkaügyön keresztül tanfolyamokat kell beindítanunk, hogy az emberek elsajátítsák az új szakmákat. Nővérekre, masszőrökre, recepciósokra, felügyelőkre, karbantartókra, szakácsokra stb., stb. lesz szükség, fürdőorvosokra, számítunk a megyei egészségügyi igazgatóságra e tekintetben. Minden megyei intézmény hozzájárulására szintén. A Málnásra tervezett sípálya és üdülőkörzeti tervünk jól kiegészítheti egymást. Télen sízni, nyáron borvízben fürdeni: az év minden szakában tudnánk vendéget fogadni...