A március 16–30. között Sepsiszentgyörgyön szervezett Reflex 2 Nemzetközi Színházi Biennálét értékelve Maria Shevtsova világhírű londoni színházkritikus kijelentette: mindig azt mondja diákjainak, magasabbra kell törni, ez a fesztivál is magasra tette a mércét, kiváló társulatokat hoztak ide.
Dicsérte Bocsárdi Lászlót az előadások kiválogatásáért, mondván, egyensúlyba helyezte az európai színház meghatározó alkotóit: a lengyel Krystyan Lupa és a litván Oskaras Koršunovas ugyanis nem csupán jó rendezők, hanem kiváló társulatok kiváló európai rendezői is egyben.
A színház alapvető része a kultúrának, amit Bocsárdi László itt cselekszik, az színházi, kulturális és emberi is; én látom a minőséget, az én régimódi nézeteimben az emberi lény minősége ugyanolyan fontos, mint a művészi – hangsúlyozta Maria Shevtsova, a Goldsmiths, University of London professzora, aki több minőségben – színházi szakíróként, tanárként, színházkutatóként és a nemzetközi színházi szövetség képviselőjeként – vett részt a Reflexen. A fesztiválról megjegyezte, művészeti meghittségét és emberközeliségét tartja legnagyobb erényének, a Reflexnek szerinte továbbra is kicsinek és gyönyörűnek kellene maradnia, a kicsi ugyanis nem azt jelenti, hogy provinciális, ambíció nélküli. "Az Edinburghban és Avignonban megszervezett nemzetközi színházfesztiválok annyira túlméretezettek, hogy az ember gyakran felteszi magában a kérdést: mit keresek én itt?" – mondta a fesztivál záró sajtótájékoztatóján a professzor asszony, megjegyezve: fontos, hogy a Reflex ne váljon világfesztivállá, "szupermarketté".
Mint mondta, ő nem abban a kérdésben érdekelt, hogy mi a színház, hanem hogy mi lehet a színház. Maria Shevtsova ugyanakkor tolmácsolta a vilniusi Oskaras Koršunovas Színház társulatának üzenetét: "litván barátaimat teljesen lenyűgözte az a hozzáértés, amellyel a sepsiszentgyörgyi közönség a Hamlet-előadásukat fogadta; én ezt azzal magyarázom, hogy Bocsárdi László színházi munkája meghozta gyümölcsét" – tette hozzá. Külön kiemelte, mekkora élményt jelentett számára a Háromszék Táncegyüttes Száz évig című táncelőadása, amelyet a litván színészekkel együtt tekintett meg.
Bocsárdi László fesztiváligazgató, a Tamási Áron Színház direktora az előadásokat értékelve elmondta, a Reflex első kiadásához képest a mostani gazdagabb, sokszínűbb volt; a litvánok Hamletje bővelkedett színházi bravúrokban, ritkán látható gazdag teatralitásban, esetükben tetten érhető, milyen radikális változásokon megy át a színház. Szerinte Törőcsik Mari Magyarország legjobb színésze, ő is azt példázza, mit jelent a megújulásra való képesség. Köszönetet mondott a támogatóknak, kiemelve a városi és a megyei önkormányzat finanszírozását, mert enélkül "nem lenne fesztivál". Úgy fogalmazott, annak ellenére, hogy a két intézmény vezetőségével komoly konfliktusokon keresztül jutottak el az együttműködéshez – szerinte egyébként ez színházi jellegzetesség, hiszen a konfliktusból születnek a megállapodott, erős kapcsolatok –, úgy érzi, "közös cél felé haladunk", s az nem más, mint hogy a hatvanötezer fős lakosságú Sepsiszentgyörgy egyik fontos kortárs színházi laboratóriummá, műhellyé alakuljon át, nem csak országos, hanem európai tekintetben is.
A Reflex két utolsó napjáig 93,2 százalékban foglalták el az ülőhelyeket, mintegy 1200 szálláshelyre volt szükség a vendégek számára, a legzsúfoltabb napon 128 főt kellett elszállásolni. A nemzetközi rendezvény megszervezésében 154 személy vett részt: 97-en a színház munkatársaként, hozzájuk csatlakozott további 28 külsős és 27 önkéntes. Bocsárdi László azt is elmondta, a fesztivál elején alábecsülték a rendezvény iránti érdeklődést, a négyezresre becsült nézőszám március 28-án már 6265-re növekedett.
