A korán érkező vándormadarak – kék galamb, bíbic, seregély, mezei pacsirta, barázdabillegető, csilpcsalpfüzike – várása, a pacsirtaszó keresése remek indíték arra, hogy szabadidőnket a természetben töltsük.
A búbos pacsirta, ez a hegyes bóbitájú kis madár télen is itthon marad, nem vonul el, mint a mezei vagy az erdei pacsirta. Egyszerű színezetükkel nem hívják fel magukra a figyelmet, ennek ellenére úgy gondolom, hogy a népi hiedelmet, mely szerint, ha Zsuzsanna napján magasan száll a pacsirta, hamarosan megjön a jó idő, ha reptében még énekel is, akkor biztosra vehető, hogy itt a kikelet, de ha a pacsirtát alacsonyan látjuk repülni, akkor tovább tart a tél, a búbos pacsirták megfigyelése ihlette. A madarászok már február végén a mezei pacsirta érkezését várják, figyelik, hogy felcsendüljön valahol az áhított madárdal. A mezei pacsirták jelenlétét könnyű észrevenni, nem kell ágak, bokrok közt kutatni utánuk. Elég egy mezei földúton megállni és hallgatózni, míg a magasban valahol felcsendül a madár harsány éneke, trillája. A hím nyílt mezőn, költőterülete fölött köröz, dalolva emelkedik a magasba, kitartóan énekel, majd szárnyait összecsukva, zuhanva érkezik vissza a talajra. Megfigyelése nagy élmény lehet felnőttnek és gyereknek egyaránt.
