Egymásról meg azt híresztelik, hogy az ellenpártban levők (hatalom)éhesek, mint a farkas, hogy alszanak a parlamentben, mint a medve. Aztán van egy alfajuk, amelyikből nálunk egyre több él. Ezek olyanok, mint a kaméleonok. Ők szín- és pártváltók. A kaméleon rendkívül alkalmazkodó hüllő. Majdnem olyan jó alkalmazkodóképességű, mint egy politikus. Felsorolom párhuzamosan e két élőlény tulajdonságait. Tehát a kaméleonok: két szemüket külön tudják mozgatni, egymástól függetlenül. Ez azért jó egy politikusnál, mert egyikkel saját előmenetelét és párttársait tarja szemmel, a másikkal már másik párt felé kacsingat. Nyelve több mint harminc centiméter, vége ragacsos, és bunkóban végződik. Ez meg azért jó, mert jól lehet nyalni vele, és ha kell, akkor az éppen aktuális ülephez lehet tapadni. Ugyanakkor volt párttársait is le tudja bunkózni nyelvével, miután távozik. Aztán a politikusok színeváltozása is legendás, akár a kaméleonoké. Úgy váltogatják politikai színezetüket, pártjukat és meggyőződésüket, mint kaméleon a színét, ember a fehérneműjét. A jelenlegi kormányban tizenhat olyan honatya van, aki más pártból jött. A legutóbbi szenzációt Sorin Frunzăverde (Zöldleveli) szolgáltatta, aki Krassó-Szörény megyei tanácselnök, és a demokrata-liberális párt alelnöke volt. Többrendbeli miniszter. Most átállt a nemzeti liberálisokhoz. Viszi magával újonnan választott pártjába az egész sleppet, a fél megye polgármestereit. A pálmát vándorlás tekintetében Florin Anghel képviselő viszi, aki már hat párt tagja is volt. Őt követi egy ötpártos, négy négypártos és négy, három pártot megjárt tag. A vándormadarak most érkeznek, ezek a pártvándor (jó)madarak bontogatják szárnyaikat, és készülnek más pártok felé menekülni, akár a patkányok a süllyedő hajóról. A pártok a politikusok más állati tulajdonságait is kihasználják arra, hogy magukhoz édesgessék a szárnyaikat bontogató, elvándorolni készülőket. Csontokat és mézesmadzagot húzogatnak el orruk előtt, vagy mézesbödönt mutogatnak nekik. Mindazokat, akik a hatalomból való kieséstől félnek, egy jó konc reménye vagy a mézesbödön illata más pártok irányába téríti el.
A romániai magyarság esetében ezek a csábítási technikák még gyerekcipőben járnak. Azok meg, akiket szorít a cipő, vagy egyik párt keretei, új pártokban keresik helyüket. Most még teljes gőzzel csak a helyi polgármesterek és tanácstagok állításánál kecsegtetik a magukat jelöltetni szándékozókat a magyar pártok. A szétosztandó pénz és poszt(ok/ók) reményében ezek ide-oda csámborognak.
Viszont ha majd sok magyar pártunk lesz a parlamentben, akkor majd teljes gőzzel beindulhat az eltérítősdi.