A most hetvenéves nyugalmazott kereskedőt 2007-ben választották meg a közbirtokosság élére, és azóta nyílt háborút folytat az erdőrablók ellen, hiszen naponta látja, hogy vágják ki az egykori közbirtokossági erdőt, de egymagában tehetetlen, nem tudja megakadályozni. Tegnap ismét a sajtó segítségét kérte. Az elnökön kívül alig pár ember őrizte a sorompót, a többieket sikerült megfélemlíteni, legtöbben nem mernek nyilatkozni. Az elnök mellett csupán a hosszú évekig a brassói traktorgyárban dolgozó, majd a szülői házba hazatért Gheorghe Ciurea törte meg a hallgatást.
Sósmezőt, a történelmi Háromszék legkeletibb faluját 1956-ban csatolták Bákó megyéhez, 1968-tól közigazgatásilag Ojtoz községhez tartozik. A település I. Ferenc osztrák császár rendelete nyomán 1823-ban létesült. Az ide telepített huszonnégy, majd százra felszaporított berecki román juhászcsaládnak Bereck jussából 5179 hektár területet, főleg erdőt adtak. Sósmező fölött, a Csernika gerincén húzódott az ezeréves határ.
A kommunista időben a magyar múlt emlékeit fokozatosan eltüntették, a falu teljesen elrománosodott, utolsó magyar lakosa pár évvel ezelőtt hunyt el. Sósmező lakosainak száma ma háromszáz körüli.
A közbirtokosságnak 1932-ben 454 tagja volt, akiktől 1947-ben 4586 hektár erdőt államosítottak. A lakosság addigi megélhetési forrása az erdőkitermelés és az állattartás volt.
Sok a magyar örökhagyó
2000-ben újraalakult a sósmezői közbirtokosság, de egykori jussukat azóta sem kapták vissza teljes egészében. 2007-ben a körbirtokosság élére Ioan Munteanut választották. Azóta a rendkívül aktív elnök számtalan pert indított a közösségi vagyon visszaszerzése érdekében, Brassóban, Bákóban és Onyesten pereskedett, de törekvése szélmalomharcnak bizonyult, egy szűk érdekcsoport akadályokat gördít elébe, és mindent megtesz azért, hogy az erdőket és a beerdősödött legelőket tovább lehessen rabolni. Mint mondta, az állami erdészet is igyekszik értékesíteni a zöld aranyat, és késleltetni a visszaszolgáltatást, sajnos, a rendőrség és az ortodox egyház képviselői is a fás rablók oldalán állnak. A Bákó megyei földosztó bizottságtól visszakért közel háromezer hektárból csupán ezerhétszázat igazoltak papíron.
A Ioan Munteanu birtokában levő névsor szerint a 454 egykori közbirtokossági örökhagyóból sok a magyar nemzetiségű, akinek negyedrendű örökösei is jogosultak arra, hogy őseik után a sósmezői közbirtokosság tagjai legyenek. Két tanú is elég, hogy bizonyítsák örökösi minőségüket – hangsúlyozta.
Megfélemlítés
Miután sorompóval zárták le az egyik hídon az erdei utat, és figyelmeztető tábla jelzi a közbirtokossági tulajdon határát, a fás maffia sem ült ölbe tett kézzel, péntekről szombatra virradó éjszaka ismeretlen tettesek kövekkel betörték Ioan Munteanu elnök és a mellette kitartó tizenegy közbirtokossági tag házának utcára néző ablakait. Egyetlen éjszaka húsznál több ablakot törtek be, s a közbirtokosság elnöke udvarában lévő személygépkocsi hátsó szélvédőjét is megrongálták.
Ioan Munteanu elmondta: Bukarestben is járt, de nem sikerült találkozni a miniszterelnökkel. Egy hivatalnok fogadta, és átvette tőle a panaszlevelét, de azóta nem történt semmi, nem állították le a március eleje óta zajló erdőrablást. Ha ez ilyen ütemben folyatódik, a következő télen nem lesz tűzifánk – mondották többen a sorompónál. Tegnap az elnök fejszével a kezében őrizte a sorompót. Egy Iaşi megyei rendszámú fekete színű terepjáróban ülő öt személy az újságírót sem látta szívesen: engem is mindenhová követett, még a hősök temetőjéhez is utánam jöttek, és azt kérdezték, miért fényképeztem le őket, mit keresek egyáltalán Sósmezőn. Ők is lefényképeztek, ha nekik szabad volt, akkor én is lencsevégre kaphattam őket – érveltem. Szerencsére nem voltak agresszívek, a szóváltáson kívül nem történt semmi.
A miniszter segítségét kérik
Az elnök kérésére Gheorghe Ciurea kíséretében néztük meg a betört ablakokat. Ciurea 1992-ben költözött haza szülőfalujába. Elmesélte: amikor a magánerdejében tetten érte a tolvajt, a rendőr nem azt, hanem őt büntette meg, mert nem tudta tanúval alátámasztani az erdőlopást.
Amíg a betört ablakos házakat sorra vettük, arra kért, hogy próbáljunk a sósmezői megfélemlített lakosság segítségére lenni, juttassuk el panaszukat Borbély László miniszterhez és az RMDSZ csúcsvezetőségéhez. Másban nem bíznak, Bákó megyében élnek a legkorruptabb politikusok – mondotta Ciurea –, sokkal jobb volna, ha Kovászna megyéhez tartoznának. Útközben az egykori magyar iskola épületét is megmutatta, mellette pedig a Luka László pénzügyminiszter idejében épült emeletes iskolát is megnéztük. Kérjük a miniszter urat, hogy küldjön ki egy bizottságot, hogy állítsák le a további erdőrablást – mondta búcsúzásképpen.