A szövetség képviselőinek sok esetben igazuk is lehet: aligha véletlen egybeesés, hogy vagy választások előtt, vagy pedig a schengeni csatlakozás miatt fontos, igazságszolgáltatásról szóló európai bizottsági jelentés nyilvánosságra hozatalának küszöbén sokasodnak meg az úgynevezett korrupciós botrányok. A bukaresti praktikák ismeretében az is könnyen elképzelhető, hogy ily módon próbálnak bizonyos ügyekben nyomást gyakorolni némely politikusokra, és igen gyakran láthattunk az elmúlt években látványos, szinte élőben közvetített letartóztatásokat is – ítélet viszont jóval kevesebb ügyben született. A magyar szervezet vezetőinek nyilatkozatai azonban hiteltelenül csengenek, hisz egyre-másra kiderül: éppen azok támadják leghevesebben az említett intézményeket, és azok csorbítanák ezek hatalmát, akik ellen vizsgálatot indítottak, mert például rokonaikat alkalmazták képviselői irodá­jukba.
Valami hasonló történik most a Borbély László körül közel egy év múltával újra kirobbant botrány kapcsán. A környezetvédelmi miniszter szemmel láthatóan zavartan nyilatkozott, sérelmezte, hogy a sajtóból értesült az esetről, kollégái azonban azonnal védelmére siettek, támogatásáról biztosította a Maros megyei szervezet, Frunda György pedig politikai jellegű támadásról beszélt – ami már csak azért is meglehetősen bizarr, mert az RMDSZ része a kormánykoalíciónak, aktívan hozzájárulnak tehát a jelenlegi hatalom fennmaradásához. Nem csoda hát, hogy a csúcsvezetés egyelőre hallgat. Kelepcébe kerültek: ami az ellenzéknek oly igen kézenfekvő, hogy tudniillik rendőrállami módszerekkel vádolja az államfőt és a kormányt, politikai indíttatású lejáratásként állít be minden olyan vizsgálatot, amely a köreiből levők ellen irányul – nos, mindez az RMDSZ számára, éppen kormányzati szerepvállalása miatt, majdhogynem lehetetlen.
Mert egyszerű a játék, ha bent a bárány, kint a farkas, de mi van akkor, ha már azt sem tudni, ki is a bárány?