Ahol nem futja egész bárányra, ott kisebb darabot próbálnak beszerezni, a tojásfestés, locsolás hagyománya a háromszéki városokban töretlenül él, bár akadnak, akik a kirándulást választják. Összeállításunkban arra kerestük a választ, miként készülődnek Jézus feltámadásának ünnepére a háromszékiek, mi kerül az ünnepi asztalra.

Gondok és örömök
KOLUMBÁN IZABELLA, Barót, kozmetikus. Az ünnepet megelőzően takarítással és rendezéssel telnek a napok. Édesanyám a főszakács, neki köszönhetően kerül töltött káposztától kalácsig, húsvéti tojástól töméntelen mennyiségű süteményig minden az asztalra. Az egyetlen, ami biztosan nem lesz, az a bárány, mert nálunk senki sem szereti. Locsolókat is fogadunk: reggel és délelőtt a rokonságban és a szomszédságban élő kisfiúk jönnek, majd délután a barátok. Az idei ünnepnek külön értéket fog adni, hogy a Magyarországon élő testvéremnek sikerült szabadságát úgy intéznie, hogy körünkben tölthesse.
SZŐCS DÉNES, Vargyas alpolgármestere. Bárány, pálinka, piros tojás, sütemény biztosan kerül az asztalra, s remélhetőleg a békesség és szeretet sem fog hiányozni, így örömmel várom az ünnepet. Családi szokásaink közé tartozik, hogy két fiammal elmegyünk az unitárius templomba, majd csatlakozik hozzánk a nejem, és a Makovecz Imre tervezte református templomba is elmegyünk, s mindkét helyen úrvacsorát is veszünk. Ezt követően felkeressük anyósomat és sógornőm családját. Évek óta csak hozzájuk járok locsolni.
NAGY ZOLTÁN, Barót, vállalkozó. Általában a rokonsággal és barátokkal közösen üljük meg az ünnepet. A bárányt apósomtól kapjuk, amiből töltött bárány lesz – ezt én készítem –, és sült, melléje pedig sör, bor és pálinka. A piros tojást feleségem és kislányom készíti. A készülődésnek és a locsolásnak is leginkább ő örvend, nagyon készül, hogy a legények felkeressék s meglocsolják.
FÜLÖP MAGDOLNA, Kézdivásár­hely. A húsvét, Jézus feltámadásának ünnepe számomra a természet feltámadását is jelenti, az új reményt, a napsugarat, a virágos kikeletet, a zord tél múlását jelzi. Erre az ünnepre számos díszítőelem van, amivel kedveskedhetünk családtagjainknak, ékesíthetjük a "locsolóváró" asztalt. Be kell csempésznünk a házba egy kis tavaszt. Aranyesőágat szoktam vázába helyezni, ez lesz a tojásfa. Búzát csíráztatok, és e friss zöld pázsitba rejtek el piros tojást. Mindig sokat adtam a színek összeválogatására is, amikor a tojásfestést készítettem elő, igyekeztem természetes, biofestékeket használni e célra, hagymahéjat, különböző erős teákat. A gyúrt kalácsokat kosárformára és nyusziformára sütöm, míg a foszlós kalács, a bejglik illata belengi a házat. A locsoló népszokás, sajnos, nem a fénykorát éli, a székely háztájakon pedig ragyogó alkalom volt a rokoni, baráti szálak erősítésére, egymás felkeresésére. Egyszerű népszokások sok fényt hoztak hétköznapjainkba, széppé tették a feltámadás ünnepét.
KEREKES JÚLIA, Kovászna, irodai munkás. Gyerekünk még nincs, de ha minden igaz, négy hónap múlva megszületik. Nem csinálunk nagy felhajtást idén. A nagytakarítás megvan, a főzéssel nem kell foglalkoznunk, mert pénteken megyünk haza falura, a férjem szüleihez, ő Maros megyei. Biztos, megváltozik minden, amikor meglesz a gyerek, akkor itthonra összpontosítunk, nem megyünk majd semerre ünnepelni. Főleg, mert fiú lesz, s akkor az apjával megy majd locsolni.
KOVÁCS PIROSKA, Sepsiszent­györgy, könyvelő. Nem szoktunk itthon maradni, így nem is nagyon készülök. A tavaszi nagytakarítás így is, úgy is meglesz, a többi, ahogy adódik. Leggyakrabban a szüleinkhez szoktunk hazautazni, ott természetesen segédkezünk az ünnepi ebéd elkészítésénél, tojást is festünk közösen, de inkább a hangulatáért, mert a család férfitagjai csak a legközelebbi barátokhoz, rokonokhoz járnak locsolni – nem is igen várják már falun a felnőtteket –, hozzánk is csak egy-egy régi ismerős vetődik be. Az idén kirúgunk a hámból, vakációzni megyünk négyesben, négy napra, és kisebb kirándulásokat, múzeumlátogatást, ilyesmit tervezünk.
SZABÓ IRÉN ERZSÉBET, Barót, tanár. Reggelre sonkát főzők, lesz tojás is, délben pedig a báránysült mellé krumplisaláta vagy majonézes krumpli kerül. Két kislányom még nagyon örvend a locsolóknak, így idejében nekifognak, s búzát vetnek, hogy legyen, amibe a tojásokat elhelyezni, igyekeznek segíteni a tojásfestésben is, majd a locsolásvárást megelőzően is sokat tesznek-vesznek. Családi szokásaink közül a legkedvesebbről néhány éve lemondtunk: édesapám elhunyt, édesanyám visszavonultan él, elmarad tehát az egykor sok élményt biztosító közös ebédelés.
Drága a bárány
N. N., Sepsiszentgyörgy, nyugdíjas. Nem foglalkozom a húsvét vallási oldalával, a bárányt sem szeretem, most valami halat vettem, még nem tudom, hogy készítem meg. Azt eszem, amit az egészségem megenged, öreg vagyok, nem ünnepelek.
VOLLONCS MÁRIA, Torja. A húsvétot idén is, akárcsak az előző esztendőkben, hagyományosan, hagyományos ételekkel szoktuk megünnepelni. A vasárnapi ebédet édesanyám főzi, ami igazi, házi tésztás tyúkleves lesz sóbafőttel és tormával, persze a bárányhús sem hiányzik majd az ünnepi asztalról. A töltött bárányt krumplisalátával valósággal imádom. A kalács sem marad el, azt is édesanyám készíti a házikenyérrel együtt. Ezenkívül húsvéti pogácsát is sütünk. Az ünnepet megelőzően nagypénteken folyik a nagytakarítás. Tagja vagyok az egyházi énekkarnak, csütörtöktől vasárnapig passiót énekelek, vasárnap családommal együtt részt veszek az ünnepi szentmisén, hétfőn pedig fogadom a locsolókat, akik a locsolás fejében általam festett tojásokat kapnak ajándékba. Minket nem érint a tojásdrágulás, hiszen falun élünk, van tojásunk bőven, és saját bárányaink is vannak, ezért külön költségekbe nem verjük magunkat.
MÁTIS MÁRTA, Kézdivásárhely. Habár a városban lakunk, családi gazdaságunkban tojó tyúkokat is nevelünk, ezért minket nem érint a tojás drágulása. A bárányt sem kell megvásárolnunk, az is van nekünk. Vasárnapra rucahúsból készítek finom húslevest, utána sóbafőtt és báránysült kerül az ünnepi asztalra. Kalácsot és többféle tésztát is sütök húsvétra. Bárány nélkül nem húsvét Jézus feltámadásának ünnepe.
MOLNÁR JÚLIA, Kovászna, nyugdíjas pedagógus. Mindkét gyermekem külföldön él, azóta a húsvétok is megváltoztak. Amíg együtt volt a család, nagy volt a felfordulás. El kell mondanom, hogy a leányom, aki most negyvenéves, leányként nemigen vett részt a sütésben, főzésben. Azóta, persze, ő is belevaló gazdasszony lett. Mint mondja, Magyarországon mindent másképp csinálnak, de nem mindig jobban! Most a férjemmel ketten várjuk a húsvétot. Segít ő is, közösen sütünk két kalácsot. Ő a mákost szereti, én a dióst. Bárányhús nem biztos, hogy lesz idén. Azt írja az újság, hogy 25 lej lesz kilója, azt ki tudja megvenni? Már tavaly is drága volt, szerencsére tudtunk egy kétkilós combot venni. Azt sütöttük meg egyben a lerben. Szóval a férjem sütötte, mert ezt ő érti, bort is szokott alája tenni. Ha bárányhús nem is lesz, legalább drobot (tölteléket) készítünk bárányaprólékból. Az viszont van bőven, az egyik zabolai barátunk mellett lakik egy csobán, attól kapunk biztosan.
AMBRUS ERZSÉBET, Kovászna. Az a helyzet, hogy minden ünnep a pluszmunkából áll. Akkora a készülődés, hogy amikor eljön a húsvét napja vagy a karácsony, az ember már csak azon van, hogy legyen minél hamarabb vége, s tudjon lepihenni. Mi házban lakunk, s húsvét vasárnapján nálunk van a nagy ebéd, a baráti családokkal együtt. Ha jó az idő, kinn terítünk. Bárány mindig van, s a férfiak sütik meg rácson, flekkennek. Melléje hideg pityókasalátát készítünk. Aztán mindenki hoz ezt-azt, süteményt, édességet. Én általában húslevest főzök tyúkból. Az kiadós, nem is kerül sokba, s aki nem szereti a bárányflekkent, az főtt húst ehet. Főleg a gyerekek. De igaz-e, hogy 25 lej lesz a bárány? Itt még nem kezdték árulni, csak ijesztgetik az embert. Minden évben drágább a húsvét, hová érünk így?

Összeállításunk szerzői: Bokor Gábor, Demeter J. Ildikó,Hecser László, Iochom István