Húsvét szavunkkal a magyar nyelv az ünnep lényegét a leginkább kifejezi, úgy tudom, a délszláv horvát és a szlovén nyelv húsvét szava sarjadt át a mi nyelvünkbe. Szavunk nagyon régi, első okiratos adatolása 1211-ből való.
A szóhasználat valószínű, összefügg azzal is, hogy "húsevő" népség vagyunk, táplálkozásunkban a hús mindig is fő helyet foglalt el.
Megfigyelhetjük, hogy a hús húsvéti magunkhoz vételének a mi esetünkben nemzeti jellege is van, az ünnep vallásos kötődése nyilvánvaló, de ezek a keretek, különösen a modern korban igen szélesre nyíltak. Figyeljük meg, hogy húsvét tájékán a húsvéti sonka, a húsvéti bárány és egyéb húsféleségek milyen mértékben és arányban vannak jelen a közbeszédben és a családi költségvetésben, s a közgondolkodásban. A visszafogottabb táplálkozás hívei természetesen ezt az ember hedonikus hajlamaként értékelik, de tény az, hogy ezek nélkül a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amely átlépte a felekezeti határokat, soványra sikeredik.
Természetesen, húsvét lényegét nem csupán a böjt utáni húsevés szakrálisnak is mondható szokásában kell keresnünk. Húsvét a tavaszi megújulás, a kikelet, a természet feltámadásának ünnepe, Krisztus halottaiból való feltámadása a legátfogóbb és legnagyobb mélységű szimbólum, metafora. A feltámadás vallási jelentése vonzatával együtt a természet megújulásának az ünnephez kötődő sarkköve. Húsvétkor a megújuló természet kinyílik, virágba borul. Ennek a jelenségnek a vonzata, hogy húsvét a költészet felé nyit. Egyik vallási-világi ünnepünk sem annyira költészetet, művészeteket ihlető, mint húsvét. A rímfaragó óvodáskorú gyermektől a műköltészetig szélesedik a skála. Húsvét emelkedett ünnepélyességét az egyházi szertartások alapozzák meg.
A húsvéti locsolkodás vonzata szintén a megújulás, a tisztálkodás és a termékenység. Érdemes megfigyelni, hogy az "átkosban", amikor a vallásos ünnepekre "rájárt a rúd", húsvét új színekkel gazdagodott, a locsolkodás gyakran torkollott házi ünnepségekbe, és főleg a locsolóversek révén, a szokásokat átszínezte a férfi-nő viszonyára, a termékenységre utaló pajzánság és pikantéria.
Húsvét hétfő a mély szegénységben élőknek az "egyszer jóllakni" lehetősége is. A tavaly ezen a napon Erdővidéken akadt dolgom, s ott találkoztam kinn, a mezőben egy nagy csapat magyarhermányi gyermekkel. Vidámak, kedvesek, szimpatikusak voltak, és csiricsáré műanyag zacskóik tele piros tojással. És mentek a szomszéd faluba, hogy a "termést" onnan is begyűjtsék. És a sánc martján nagyokat lakmároztak a festett tojásból. Az egyszínű tojásokat törték fel, az írott és hímes tojást kímélték.
Öröm volt nézni.