Országot, világot bejártak, előbbit valóságosan is, utóbbit logikai játékok révén, ismerkedtek az építészet és a művészetek rejtelmeivel, szüleik munkahelyének csoportos látogatása által mindenféle mesterséggel, a kenyérdagasztással, tojásírással, bábkészítéssel, de még a sütés-főzéssel is. Néhol, ha rövid időre is, birtokba vették a katedrát, és tanáraikat ültették a padba, tudósokká váltak, kísérleteztek, még robbantottak is, színpadra álltak, kúriákat, múzeumokat látogattak. Pörgött az élet egy hétig az óvodákban, iskolákban. Nem vágytak a tízperces szünetre, hisz tanítási (de nem tanulási) szünet volt egész nap, amit pedig maguk készítettek, szerveztek, bonyolítottak le, abból bizony igen sokkal gyarapodtak. Annyi ötletgazda csillogtatta meg leleményességét diákok és tanárok körében is, ahányan felmérték, az Iskola másként elnevezésű hét nem a lazsálásról, hanem a lehetőségekről szól.
Hogy nem mindenütt sikerült bevonni minden korosztályt a jobbnál jobb programokba, esetleg ott sem sült el jól a dolog, ahol az ötlet nagyszerű, de a szervezés pocsék volt, ne keserítsen el senkit. Ez az első próbálkozás, amelynek tanulságait jövőben elő lehet venni a második másként-hétre.