Johann Wolfgang Goethe: Vadrózsa

2012. április 7., szombat, Kiscimbora

Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a réten:
szép, akár a hajnalfény,
fut a fiú könnyedén:
erre vágyik régen.

Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.
Fiú szól: Letörlek én,
vadvirág a réten!
Rózsa szól: Megszúrlak én,
nyúlhatsz százszor is felém:
nem szakítsz le mégsem!
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.
(Fordította: Képes Géza)

Hozzászólások

Megosztás: Cikk megjelenési időpontja: 2012-04-07 00:00 Cikk megjelenítése: 1615 Olvasóink értékelése: 0 Szavazatok száma: 0

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2012-04-07: Kiscimbora - :

Kányádi Sándor: Néma tulipán

Mondanom sem kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincsen illata, az néma.

Következő írásunk

2012-04-07: Színház az egész világ - Bogdán László:

Szatíra és katarzis (Jegyzetek a második Reflex fesztivál előadásainak margójára)

Az üres tér
Az út jobb, mint a fogadók – idéztük Cervantest az első Reflex fesztivál előadásainak margójára, kifejtve, hogy a fogadó itt a megállapodottságot, a mozdulatlanságot, a változhatatlanságot, a színházra vonatkoztatva a Peter Brook által "halott színháznak" nevezett teátrumot jelenti, az út pedig a mozgást, a keresést jelképezi.