Húsvéti üdvözleteink története nem nyúlik túl hosszú időre vissza. A 20. század legelején egyszerre tűnik fel a semmiből vidékünkön a húsvéti képes levelezőlap, rajta a jókívánsággal, üdvözlettel, udvariassági formulákkal.
A Székely Nemzeti Múzeumban őrzött húsvéti üdvözlőlapok legrégibb darabjai a múlt századfordulóról származnak, s ha postai pecsétjüket és keltezésüket áttekintjük, kitűnik, hogy 1908-ban már nem messzi városokból postázták vidékünk felé, hanem Brassóból Pürkerecre küldték, az 1910-es években viszont már háromszéki falvakba: Kálnokra, Sepsiszentgyörgyre, Miklósvárra címezték ezeket. A postán érkező jókívánság nem csupán szívet melengetett és kapcsolatokat erősített, de olyan képi nyelvet közvetített, amely napjainkra már szorosan összefonódik a húsvéti ünnepkörről alkotott képzeteinkkel. A kép első ránézésre sűrítve jelezte a címzettnek: Boldog húsvétot kívánnak vele.
A korai üdvözletek (1910–20-as évek) visszatérő eleme az óriás tojás. Olyan óriási, hogy hatalmas virágcsokor vagy kisbaba is elrejtőzhet benne, és olyan nehéz, hogy hátán tudja csak tovacipelni a felnőtt asszony, és csupán talicskában tudja továbbgurítani a locsolást váró kislány is. Már legrégibb üdvözleteinken is gyapjas bárány jelenik meg a tojással teli kosarak és virágcsokrok mellett: az áldozati állat ő, Isten báránya, aki értünk halt meg és támadt fel most, éppen húsvét napján. A jókívánságot mindig boldogan küldjük: a képeslapok gyermekei, kislányai, asszonyai ezért örök mosollyal az arcukon kívánják Krisztus feltámadásával együtt erőink, életkedvünk feltámadását. A bárány mellett fő elem a csirke – a tojásból kipattanó élet jelképe, valamint a barka – virágvasárnap szentelménye, a természet megújulásának, az egészség varázslásának szimbóluma.
A nyuszi a harmincas évektől vált a húsvéti képeslapok gyakoribb szereplőjévé. A nyúl elsősorban világi szimbólum, akárcsak a tojás, a termékenység jelképe. Nyugat-európai néprajzi atlaszok jelzik, hogy elsősorban a német nyelvterület felől terjedt a húsvéti nyuszi szokásköre, mivel ott élt egy olyan őshonos nyúlfaj, mely nem üregben, hanem fészekben élt. Ezzel magyarázható, hogy a germán kultúrkörben a kertben készített fészkekben helyezték el a tojásokat, melyeket – a nyuszi hozott. A harmincas évek képeslapjain a nyuszi néha igénybe veszi a modern eszközöket is, hogy minél több gyermeket látogathasson meg: motorbiciklin száguldozik, vagy tojásokkal megrakott autót vezet.
A harangot vagy csengőt a mi képeslapkultúránk elsősorban a karácsonyi ünnepkörhöz csatolja, mégis néhány húsvéti üdvözleten a csibe mellett megjelenő csengővel kívántak boldog húsvéti ünnepeket. Ez a szimbólum Franciaország felől szivárgott be a húsvéti képeslapjainkra. Nyugaton él a cloches de Pâques szokásköre. Belgiumban is úgy tartották, a megkonduló harangok potyogtatják ki a szépen díszített tojásokat.
A negyvenes években jellegzetes magyaros motívumokkal, piros-fehér-zöld színű szalagokkal tarkított üdvözleteink a visszatérő Erdély feltámadását társították húsvét ünnepköréhez, külön stílust teremtve a húsvéti képeslapok világában.
.jpg)
