Nem volt jó nekünk az Egység? Úgy járunk, mint a vajdaságiak, ahány ember, annyi párt, s oda a közös érdek! Folytak belőle a panaszszavak. Hogy mennyire fontos lenne, lett volna, hogy megőrizzük az egységünket.

Barátom válasza mellen ütött. Valamit mondtam neki, hogy az az egység, amelyik a levitézlettek, az érdekeinket feladók mellett tart, vajmi keveset ér. Aztán tovább dolgozott bennem a panasz. Az ő panasza s a mi panaszunk. A romániai magyar nemzetrész panasza. Hát a tizennyolc év nem volt elég az egységben? S mit értünk el vele? Élénken él az emlékezetemben az az 1998-as országgyűlés, melynek az egyenes közvetítésére akkor kattintottam rá, amikor épp Borbély László szónokolt a pulpituson. Ki meri azt állítani, hogy az RMDSZ autonómiát akar a magyarságnak? Ez szemenszedett rágalom! — harsogta. Bizonyítsák ezt be akár egyetlen dokumentummal! Nem tudják bizonyítani! Ne rágalmazzák az RMDSZ-t. Vagy nem emlékszünk a házoldalnyi nagyságú plakátokra, melyeken arra buzdított az RMDSZ, hogy szavazzuk meg a módosított alkotmányt? Melynek első mondata így hangzik: Románia nemzetállam! Tehát mi, magyarok alkotmányon kívüliek vagyunk. És hagyták, hogy az egyetlen magyar képviselőt, aki ezt nem szavazta meg, törvény- és szabályellenesen kirúgják a parlamentből. Hol volt akkor az egység? Vagy — mondtam a barátomnak — olyan kisebbségi törvénytervezet van a parlament asztalán, melyben szó sincs a területi autonómiáról. Az csak a korteskedő plakátjaikon — és még fájdalmasabb: a programjukban, az RMDSZ alapszabályzatában — szerepel. S emlegetik ugyan a kulturális autonómiát, de szó sincs ama törvénytervezetben — melyet ők nyújtottak be, nem a velünk ellenségesen érző-cselekvő pártok — arról, hogy ,,önálló magyar oktatást az óvodától az egyetemig"! (Ez is idézet az RMDSZ programjából.) Hanem ahelyett az, hogy a magyarságnak joga van önálló iskolákhoz (az egyetem már lemaradt) vagy tagozatokhoz, vagy osztályokhoz. Vagy csoportokhoz!

A területi autonómia helyett bedobták ugyan a régiók fogalmát, s buzgón hangoztatják az önálló székely régiót, de amikor valóban harcolni lehetett volna érte, amikor eldöntötték, hogy melyek legyenek az eurorégiók Romániában, szóba sem hozták ama Székely Régiót! Kis lépésekről beszélnek, de elhallgatják, hogy nagy lépéseket tesznek visszafelé. Valós közösségi érdekeink helyett önnön párt- és személyes érdekeiket képviselik, s a közösségünk ottmaradt valós képviselet nélkül.

Hát ezért kell az Egység — mondtam a barátomnak. De újfajta egység. A nemzeti oldal egysége szemben a nemzet érdekeinek feladóival, kiárusítóival. S ennek az újfajta egységnek — érdekegységünknek — a megtestesítője jelen pillanatban Tőkés László. Aki 1990 óta szélmalomharcot vívott ezért az egységért az RMDSZ-en belül, s mikor onnan minden nemzeti oldalt képviselő volt vezetőt — s végül őt is — kiebrudaltak, az autonómiamozgalom élén, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács élén.

Tudnunk kell hát, hogy november 25-én a mi kezünkben lesz a sorsunk kulcsa. S nem mindegy, hogy azzal a kulccsal milyen ajtót nyitunk meg.