Hol voltak akkor a védőgátak? Tetézte ezt Kovászna gyógyvizekre alapozó felgyorsult fejlődése nemcsak széki központként, hanem protestáns hegemóniájú szerepének köszönhetően is. A barátosi és zabolai köz­ségvezetés rég tervezte a Postaút aszfaltozását. Egyre sűrűbben foglalkoztatja a mezőföldi embert, hogy mennyire változik majd meg az élet a mezőföldi falvakban, ha megújul a Postaút.

Meddig lehet gyepre fejni?
Hatházi Lajos Orbaitelek egyik legnagyobb krumplitermelője. Családjával, fiával – aki apja nyomdokaiban jár – a pincében foglalatoskodtak. A krumplit válogatták, zsákolták, eladásra készítették elő. 50 tonnányi mutatós fehér gumó került a zsákokba, de lehangoltan újságolták, hogy a szomszédos Buzău megyéből érkező felvásárlók nem hajlandóak 30 baninál többet adni mindennapi második kenyerünk kilójáért! Erre, az ilyen, emberfeletti munkával megtermelt és kilátástalan értékesítésre mondja a háromszéki ember, hogy "gyepre fejt!"
– Tavaly jól termett, három vagonnal adott hektáronként – mondta Hatházi Lajos. – Nagy volt a befektetés is. Hitelből vettük meg a vegyszereket, a rozsdaport, a gyomtalanítót, 85 millió lejes adósságot kellett törleszteni október elsejéig, ellenkező esetben késedelmi adót kellett volna fizetnem. A felvásárlókat vártuk, hogy induljon meg az értékesítés, de csak a termés felét tudtuk eladni. Jött a nagy hökkenés: nincsen ára a burgonyának! 100 tonna pityókánk volt a fiammal, ebből fele még a pincében, és úgy néz ki, hogy csak termelési áron alul tudjuk értékesíteni. 30 banit ígérnek az élelmezési pityókáért, annál kevesebbet, 20 banit az ültetni valóért. Kevés a felvásárló, és azok is igényesek, s még le is ütik a veszteségi százalékot. Örülnöm kell, ha valamennyit elvisznek. Sajnos, az állam megengedi ezt a hatalmas feketézést, sokszorosan túladnak a burgonyán, és itt még áfát sem kell fizetniük. Itt a tavasz, hamarosan neki kell fogni újra a pityókaültetésnek, s most azzal a dzsippes, drága, 6 lejes gázolajjal kell megkezdenem a mezei munkát a borozdában gépeimmel, ami­vel szenátor uraink mennek a bukaresti Nagy­házba. Húsz tonna pityókát kell eladnom ahhoz, hogy vehessek 100 liter gázolajat, s egynapi tárcsázással az el is fogyott! Tehát a mi nagy befektetésünk nem térül meg. Meddig mehet ez így? Valamennyi krumplit a teheneknek is adunk, de a tejnél sem térül meg jelentős összeg, mert annak a felvásárlási ára is csak 60 bani, s hogy mennyi az üzletben, azt önök, városiak jobban tudják!
Hatházi Lajos Barátos község alpolgármestere. Tőle tudtuk meg, hogy ebben az évben megkezdik a községben – így Orbaiteleken is – az ivóvíz- és a szennyvízhálózat kiépítését, helyet vásároltak a víztartály és a derítőállomás számára. A falukapuban egy üzemanyagtöltő-állomás létesítésére van remény, mert csak Teleken mintegy 60 traktor működik. Teljes dokumentációval rendelkeznek a Telek–Cófalva útszakasz, vagyis a régi Postaút aszfaltozására. 800 méter aszfaltot kellene még leteríteni Telek és a zabolai határ között, az Ér hídjáig, hogy járható legyen ez a történelmi útszakasz, amelyhez reményeket fűznek a helybeliek, hisznek abban, hogy mind az idegen befektetők, mind a falusi turizmus szempontjából jelentős lépés lesz.
Székely Gyula tejcsarnokossal és Csíki Andrással, aki a művelődési életért felel, a kultúrotthonban találkoztunk. Mindketten a barátosi tanács tagjai. Előbbinél működik a helybeli tejcsarnok, ahonnan a Covalact cég hordja most a tejet, mert a brassói Prod Lacta feldolgozó öt hónapos adósságot halmozott fel. Az orbaiteleki ember bízik még az állattenyésztésben. Elmondták, hogy itt még nem épült le, ellenkezőleg enyhén növekedőben az állatállomány, amire az ide beszolgáló állatorvos ismerősünk is rábólintott.
Csíki András és testvérbátyja, Csíki Tibor elmondta, sikeres kosaras bállal egybekötött táncmulatságot, nőnapi összejövetelt és konfirmációt követő "terülj asztal" után vannak, hogy élő a teleki faluközösség, s jelenleg Incze Hunor református lelkész tanít be színdarabot a fiatalságnak. Tanácsi pénzből és a megyétől remélt pályázati összegekből ki akarják cserélni a régi villanyhálózatot, a nyílászárókat, de belső felújításra is szükség lenne. Zakariás Ro­zália, a református nőszövetség elnöke elmondta, az asszonyok mindig bekapcsolódnak a közösségi tevékenységekbe. Részt vállaltak a villám sújtotta templom javítása után a takarításban, az imaház és a templom előtt parkosítani akarnak, nélkülük kevés ünnepség zajlik Teleken. Incze Hunor­tól, az 512 tagú református gyülekezet lelkészétől megtudtuk, hogy a hívek közmunkával kijavították a templomot, és reményeik szerint a hollandiai testvéri csoport szerezne elektromos harmóniumot a tönkre ment orgona helyett. Óhajaink mindig vannak – mondta a lelkész –, az elkövetkezőkben harangjainkat szeretnénk átszereltetni villamos meghajtásra.

A "labdatorony" árnyékában
A még álló egykori hidroglóbuszt nevezték labdatoronynak a teleki roma gyerekek. Alatta terül el a Kusztura-farm. Évek óta szerettük volna meglátogatni a család teleki szarvasmarhafarmját, amely mondhatni, majdnem egyidős az új rendszerrel. Most velünk tartott a szerencse: Kusztura Vilmos, a sepsiszentgyörgyi takarmánygyár egykori főgépész technikusa, farmtulajdonos, nem vonakodott a cég rövid történetének, gondjainak feltárásától.
– 1991-ben, azonnal a változás után elindultam. Számomra az erdőkitermelés s az azzal való kereskedelem tűnt csábítónak, de kiderült, hogy nehéz vállalkozás. 2000 után kezdett csökkenni a famenynyiség. Meg­vásároltam a volt téesz egész területét, épületeit a társastól s a néptől, megkezdtem az istállók felújítását, váltottam másfajta vállalkozásra. A baróti állami gazdaságtól megvásároltam 60, nagyon rossz állapotban lévő fejőstehenet. Farmot alapítottam, ami jelenleg 200 állatból áll, ebből 120 fejőstehén. 2004-ben, a fiam javaslatára megkerestük a legszigorúbb igényeket támasztó Danone tejfeldolgozó céget. Nem csalódtunk, mert tudtuk, hogy ha ezek elvárásainak meg tudunk felelni, a majdani uniós előírások betartásával sem lesz gondunk. Utalok itt arra, hogy 2013 végétől, ahogy mondják-írják, csak uniós normáknak megfelelő tejet szabad feldolgozni nálunk is. Így történt, hogy 2005-ben megkaptam a tejminőség országos II. díját. Ez egy közepes farm. Azóta, már 9 éve, a Danone-cégnek adom a tejet. Készen utána jön a ciszterna Buka­restből. Úgy tudom, hogy többen vagyunk: két farm Kovásznán, egy Bükszádon s egy Bölönben.
– A brassói Olympus nem kereste meg?
– Még nem. A székely ember nem változtat egykönnyen, ami biztos, azt egyelőre nem hagyjuk el! Baj és veszély így is van, mert 2009-től Európában a tej felvásárlási ára nagyon esett. A Danone is leverte az árat. 2011-ben enyhült a helyzet, s most ismét csökken a felvásárlási ár, ami nagy nehézség a farm részére. Az a veszély, hogy nem tudjuk fenntartani magunkat, mert minket az állam egyáltalán nem segít. A Danone a tej fejében adott előleget, s abból korszerűsítettük a műszaki folyamatot, fejőstandot építtettem, mezőgazdasági gépeket vásároltam. A konszern 200 hazai farm tejét vásárolja fel, minket segített és megtanított, mit kell tenni, hogy a mi tejünk elérje az uniós minőségi szintet. 2004-től 1,55 lejt fizetett a tej literéért, s az utóbbi időben le kellett vernie 1,30 lejre. Mi most 200 hektár területet művelünk, sajátunkat és bérbe vett földeket. Ezeken elkészítjük az állatok számára fontos termesztett takarmány egy részét. A gabonát készpénzzel kellett megvásárolnunk. Az ország vezetősége csak politizál, az egyéni meggazdagodásért, a posztokért harcol, s nem törődik a farmok helyzetével, azok fejlődési lehetőségeivel. Egy ilyen faluban, mint Telek, ahol kiváló a talaj, tudna működni három ilyen nagy farm. Olyanok kellenének mindenütt a Székely­földön, mint a kovásznai, az árkosi, s amilyent megindított Gidófalván a fiatal Berde fiú! Sajnos, szomorú az eredmény, mert szerintem Kovászna megye fejőstehén-állományának mintegy 60 százaléka maga alatt van, leapadt. Ha így megy tovább, mi is gondba kerülünk. Jelenleg hét állandó alkalmazottja van cégünknek, plusz a családom három tagja. Szezonmunkás nekünk nem kell, nem termelünk egyebet, csak termesztett takarmányt, s annak munkálatai teljesen gépesítettek.

A névadók csodálkoznának
Mármint a barátosi központi iskola névadója, Bíbó József, s nemcsak a tanoda régi, hanem az új épület állapotán is. Hiába örvendeztünk évekkel ezelőtt, hogy az Orbai­teleken tapasztalt gyermekszaporulat miatt azonnal meg kellett kezdeni a Horváth Károly negyvennyolcas mártírról elnevezett elemi iskola bővítését, mert mind a két településen lehangoló a helyzet.
– Barátoson kikezdte az idő az iskola régi épületét, a teleki bővítésére pedig két éve nem kaptunk pénzt – panaszolta Beder Győző központi igazgató. – A teleki óvodásokat és elemistákat most is túlzsúfolt osztályokban oktatják. Szerencsére, az emelettel bővített épületrész tetőzetét két éve be lehetett fejezni, s így nincs veszélyben az épület. Sürgős volna a folytatás, mert a kazánház a pincében, s a régi épület villanyhálózatát – mert a bővítés alkalmával részben kikerült a vakolat alól – fel kellene újítani. Eddig, ha egyebet még nem is, de ígéretet kaptunk, most már azt sem. Megoldás­ként az új tanévtől a teleki negyedik osztályt áthozzuk Barátosra, mivel van iskolabusz, s így Teleken a nulladik osztályt összevonjuk a másodikkal, az elsőt pedig a harmadikkal. Barátoson működik majd egy helyiekből, telekiekből és a pákéi negyedikesekből összevont negyedik osztály. Így egy tanítói állás Teleken megszűnik.
Biztató és lehangoló hírek váltogatják egymást a mezőföldi faluban. Nehéz volna megjósolni a végkimenetelt. Egy azonban bizonyos: emberfeletti küzdelem, kitartás és lelkierő kell a tovább- és túléléshez.