Schmitt Pál múlt heti lemondása egyáltalán nem nyugtatta meg sem a közvéleményt, sem az amúgy is mindenre idegesen reagáló politikusokat. Elkezdődtek a találgatások, miért változtatta meg három nap alatt döntését a köztársasági elnök, hiszen Dél-Koreából visszatérve első nyilatkozataiban még személye és pozíciója elleni támadásnak fogta fel az egész plágiumügyet.
Aztán, megváltoztatva döntését, lemondott, főtanácsadója viszont – aki véleményével korántsem áll egyedül –, egy hétvégi nyilatkozatában továbbra is a Schmitt Pál és családja elleni nemtelen, személyeskedő, aljas támadásnak nevezte az egész ügyet, a Kereszténydemokrata Néppárt tatabányai szervezete pedig nagypénteken egyenesen Jézus Krisztus szenvedéseihez hasonlította az elnök megpróbáltatásait. Schmitt pedig hangsúlyozta, jogi úton próbál érvényt szerezni igazának, hiszen a Semmelweis Egyetem szenátusa nem a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor megfosztotta doktori címétől. Némely jogászok szerint alakilag lehet ugyan hibákat találni az eljárásban, de ez az ügy tartalmi vonatkozását, a plágiumvádat nem érinti. * Nem nyugodtak meg a kedélyek azért sem, mert nem tudni még, hogy ki lesz Schmitt Pál utóda az államfői székben. Párt-, azaz esetünkben Fidesz-politikus, vagy a konzervatív jobboldalhoz közel álló, ismert, tekintélyes személyiség. Felmerült Kövér László jelenlegi parlamenti elnök és Áder János EP-képviselő neve is, de emlegették az akadémia volt és jelenlegi elnöke, Vízi E. Szilveszter vagy Pálinkás József nevét, illetve Martonyi János külügyminiszterét is. * Az ellenzéki pártok közösen csak akkor állíthatnának jelöltet, ha a személy megnevezésében megegyezne az MSZP, a Lehet Más a Politika és a Jobbik parlamenti frakciója. Erre, ismert okokból, semmi esély. A Jobbik meg is nevezte jelöltjét Morvai Krisztina személyében, Mesterházy Attila szocialista frakcióvezető Sólyom Lászlót látná szívesen. Ez azért is különös, mert a szocialista politikusok nem kimondottan rajongtak Sólyom Lászlóért elnöksége idején. De ne találgassunk, legkésőbb április végére eldőlhet, hogy ki lesz Magyarország új államfője. * Nagy vihart kavart egy jobbikos képviselő Solymosi Eszterre emlékező és a vérvádat felelevenítő, nyíltan zsidóellenes kirohanása. A magyar országgyűlésben ilyen szöveg száztíz egynéhány éve, a tiszaeszlári események idején hangzott el. A Tiszába fulladt kis cselédlány, Solymosi Eszter halálában a zsidó hitközség sakterét tartották bűnösnek, a régi vérvádat hangoztatva, miszerint a "zsidók keresztény gyermekek vérét keverik a húsvéti kovásztalan kenyérbe, a pászkába". Egy akkoriban nagy érdeklődést kiváltó monstrum-perben Eötvös Károly író és az ország népszerű ügyvédje vállalta a megvádolt zsidók védelmét, és a magyar szabadelvűség hagyományainak szellemében kimutatta a vádakról, hogy nem állnak meg. * De úgy tűnik, voltak és vannak, akik ezt azóta sem hiszik el. A parlamentben Fónagy János fideszes képviselő szállt vitába a jobbikos honatyával, másnap a kormány s a politikai pártok is elhatárolódtak, de úgy tűnik, ezzel még koránt sincs vége az ügynek, hiszen a jobbikos politikusok egyre többször nyilvánosan zsidóznak és cigányoznak, s ennek a folyamatos uszításnak valahogyan véget kellene vetni. Kérdés, alkalmasak-e erre a jelenlegi törvények?
