Itt a tavasz, kezdenek rügyezni a fák. Aki csak teheti, a kiskertben vagy a hétvégi telken tölti minden szabad idejét, hiszen rengeteg munka vár az igazi kertészre. A nappalok hosszabbodásával, a fokozatos felmelegedéssel a növények újraélednek, és robbanásszerűen burjánzani kezdenek. Az ilyenkor elvégzendő munkálatoknak azonban mind ránk, mind állatainkra nézve lehetnek káros hatásaik, ezért fontos ismerni ezeket.
Mielőtt a fák kirügyeznének, illetve a gyümölcsfák kibontanák szebbnél szebb virágaikat, nem szabad megfeledkeznünk az úgynevezett lemosó permetezésről. Ez megakadályozza, hogy a telet a fák törzsének repedéseiben átvészelő lárvák és egyéb kártevők ártsanak a leveleknek, illetve a majdani termésnek.
Ezek a permetszerek azonban nem veszélytelenek sem ránk, sem állatainkra nézve. Tehát mielőtt hozzákezdenénk a permetezéshez, alaposan olvassuk el a termék használati útmutatását mind a hígítási szabályokat, mind a védőfelszerelést illetően. Ha túl hígra készítjük a permetlevet, nem fog megfelelően hatni. Ha túl töményre sikerül, mindent leégethetünk vele. A kijuttatáskor vegyünk fel megfelelő védőfelszerelést: védőruhát, kesztyűt, sapkát, szemüveget, sálat, hogy lehetőleg a permetszer még csak véletlenül se érintkezzen a testünkkel. Ha ez előfordulna, azt mindenképpen bő vízzel öblítsük le.
Ha kerti tavunk van, azt még a permetezés előtt takarjuk le fóliával, nehogy a permetszer egy erős széllökés hatására bejusson a vízbe, mert az a halak pusztulását okozhatja. Ha a szomszédban van tó, akkor tevékenységünkről mindenképpen értesítsük a szomszédot, hogy a megfelelő óvintézkedéseket ő is meg tudja tenni.
Ugyanez a helyzet a méhekkel is. A tavaszi napsütés már őket is kicsalogatja a szabadba, a korán nyíló virágok (nárcisz, tulipán, barka, aranyvessző) virágporát gyűjtögetik szorgalmasan. Még akkor is legyünk elővigyázatosak, ha a felhasznált permetezőszerre azt írták: a méhekre nem veszélyes. Sosem árt az óvatosság.
Szerencsére ezek a permetezőszerek nem édesek, így kedvenceink (kutyák, macskák) nem szeretik, de esetleg egy még tapasztalatlan kölyök könnyen belenyalhat az elkészült permetlébe. Ilyenkor két megoldás létezik: vagy meg kell hánytatni az állatot (bízzuk ezt állatorvosra), vagy itassunk vele tejet (ha akarja, ha nem, fecskendővel vagy műanyag üvegből). A tej ugyan nem közömbösíti a mérget, de legalább felhígítja, és így nem közvetlenül a gyomor és a bél nyálkahártyáját teszi tönkre.
Bizonyos maró anyagok, mérgek felvételekor tilos a hánytatás, mert ekkor a "visszaúton" a méreg még egyszer végigmarhatja a gyomrot és a nyelőcsövet.
Ha szép füvet szeretnénk, akkor a moha és a száraz fű összegereblyézését, esetleg egy "bemelegítő" fűnyírást követően szórjunk ki a kereskedelemben apró kis tápgolyók formájában kapható gyepműtrágyát. Ám ezzel is legyünk óvatosak. Kedvenceinket zárjuk be a szobába vagy a garázsba, esetleg a sufniba, nehogy játékból megkóstolják, esetleg megegyék a tápgolyókat.
Az elszáradt füvet, összegereblyézett gazt ne égessük el, hanem komposztáljuk, aminek köszönhetően rengeteg, biológiailag nagyon értékes anyagot vissza tudunk juttatni a körforgásba, és a levegőt sem szennyezzük. Figyeljünk arra is, hogy az avarban megbúvó állatokat (béka, sün, rovarok) ne háborgassuk, ne bántsuk!(MTI-Press)
