Bizony Isten, az embernek ezerfelé kellene szakadnia néha. Ott van, ugye, a tegnap. Április 11, sima hétköznap. Szerda. Idén. Éppen. Egy lábjegyzetben: a magyar költészet napja. Következésképp: rendezvények sokasága. Reggeltől estig.
Csupa felolvasás, meg költő-olvasó találkozó, meg könyvbemutató, meg... Úgyhogy az embernek ezerfelé kellene szakadnia. De nem teheti. Megállapodik hát egyetlen műsornál. Az estinél. Mely a színházban. Esetleges helyszín, e célra is megfelel. Másutt, könyvek között... Majd máskor.
Magyar költők versei. Szavalva, előadva, énekelve. Másfél tucatnyi színművész és profi előadót megszégyenítő diák. Névsorolvasásnak kellene következnie. Most nem. Csak egy: Debreczi Kálmán. Aki kitalálta, megszervezte, levezette.
Ha van örömzenélés, lennie kell örömverselésnek is. Nem tudom, a magyar költészet napjának többi rendezvénye hogyan zajlott, az esti, színházbeli, örömverselés volt. Annak a másfél tucatnyi színművésznek és profi előadót megszégyenítő diáknak, annak a félszáz nézőnek-hallgatónak, ki értője a szónak. Egyaránt. De hát az ember nem szakadhat ezerfelé, be kell érnie egyetlen műsorral.
