Tavaly röpke fél év alatt 22 millió euró értékben közel nyolcvanezer tonna burgonyát importáltak Romániába. Ezzel szemben a kivitel ennek csupán nyolcada volt – ami azt jelenti, nettó importőrök lettünk a krumplikereskedésben is. Székelyföld, Burgonyaország is megérzi a masszív behozatalt.
A gazdák panaszkodnak: raktáron a tavalyi pityóka nagy része, sem a fogyasztási, sem az ültetőgumó nem kell senkinek. A korábbi években programszerűen érkező felvásárlók eltűntek a piacról. A baj a kisebb gazdákat érinti leginkább. Klimatizált tárolóhelyiségek hiányában a felmelegedés beköszöntével egyre inkább romlik a termény. Sokaknak már az is gond, hová öntsék ki azt, ami használhatatlanná vált. Tavaly néhány utánfutónyi a Rétyi Nyírbe került, ott legalább a vadak kiszedegethették a javát, másfelől pedig a termőterületek fertőzését is elkerülte az okos gazda.
Nem mind jó, ami szép
Amellett, hogy a külföldről behozott burgonya eladhatatlanná teszi a székelyföldi árut, az üzletekbe kerülő, első pillantásra szépnek tűnő termék akár az egészségre is ártalmas lehet. Hollandiában, Franciaországban, Németországban a kisebb, ötven milliméter körüli átmérőjű gumókat kedvelik a háziasszonyok. Nem véletlenül kerül tehát a méretes krumpli a hazai pultokra – sok esetben takarmány- vagy ipari felhasználású (keményítőalapanyagként szolgáló) burgonyáról van szó, amit vegyszerekkel, többletvízzel, káros anyagokkal pumpáltak fel.
Az import veszélyes mellékhatásainál maradva jó tudni, hogy Németországban már génmanipulált burgonya termesztésére is kértek engedélyt az uniós hatóságoktól. Állítólag emberi fogyasztásra veszélytelen a Fortuna nevű fajta, a génmanipuláció során ellenállóbbá tették a burgonyavésszel szemben, és ez az előállítási költségeket jelentősen csökkentheti. A német kutatók két, ragyának ellenálló, a dél-amerikai vadburgonyában megtalálható gén bevitelével érték el az eredményt. Az unió korábban ipari felhasználásra szánt, génmanipulált burgonya termesztését is engedélyezte – a Solanum tuberosum L, EH 92-527-1-es kódjelű, rövidebben Amflora burgonyafajtát a magas keményítőtartalom miatt – egyelőre csak a zárt rendszeres termelésben Németországban, Csehországban és Svédországban. Ki tudja garantálni, hogy ezekből nem került-e a hazai piacra?
A politikum is segíthetne
Egyáltalán nem rózsásak tehát a helyi termelők kilátásai. A gazdák úgy látják, a politikumnak is hallatnia kellene a hangját az importok visszaszorításában. A vélemények lesújtóak. Miként lehetséges az, hogy a politikai képviselet húsz év óta nem tudta elősegíteni a székely pityóka értékesítését? Hogy lehet, hogy 2000-ben, a csatlakozási alapdokumentumok kidolgozásakor nem védték le a pityókát mint a térség jellegzetes terményét? Lengyelországban viszont ugyanezt megtették – mondják és kérdezik az elkeseredett termelők.
Viszont az is igaz, hogy a gazdák sem mozdultak. A kis- és közepes burgonyatermelőknek nincs működő érdekvédelmi szervezetük, szövetkezetük, értékesítési rendszerük. A nagyok ezen már túl vannak, ők már magukban is megélnek a piacon, a sok befektetés, a korszerű gépek, tárolóhelyek és az időközben felhalmozott alapos szaktudás mellett könnyebben vészelik át a nehéz időszakokat.
Szőcs István Szépmezőn termel, összesen hat hektáron. Neki is a pincében maradt a pityókája. Saját traktora, gépsora nincs, bérmunkával termelt eddig. Idén viszont felhagy ezzel, nincs már pénze, hogy elültesse a tervezett két hektárnyi burgonyát. A búzát valahogy kiviszi az aratásig, aztán bezárja a kaput, a bérelt földet visszaadja, sajátját megpróbálja bérbe adni.
A Szőcséhez hasonló a helyzete nagyon sok kisgazdának. A hivatalos statisztikák azt mutatják, egyre csökken a megműveletlenül maradó mezőgazdasági területek aránya. Megyénkben még ezer hektár parlagot sem tartanak nyilván – csakhogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a területek java részét meg is művelik. Köztudott: a területalapú támogatások miatt szerepelnek megdolgozottként a nyilvántartásokban. A száz-kétszáz vagy még több euró mindenkinek jól jön. Némelyeknél sokkal több, mint az egész éves munka utáni jövedelem. A támogatások az államnak is kapóra jönnek – ugyanis a statisztikákban az uniótól lehívott alapokként jelennek meg. Ezért lehetett tavaly a mezőgazdaság a húzóágazat. Nyilván, papíron, mert a valóságban nagy a lemaradás.
Létfontosságú a szövetkezés
Néhány évvel ezelőtt szövetkezet létrehozására történt életképesnek tűnő próbálkozás. A Szépmezői Felvásárló és Értékesítő Szövetkezet néven megalakult szervezetben részt kellett volna vállalnia a megyei tanácsnak, a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalnak, a magyarországi mórakerti szövetkezetnek, a német GTZ Alapítványnak. A kezdeti lendület azonban hamar alábbhagyott – mondta el lapunknak Szabó György, az alapításban részt vevő mezőgazdász, aki Hódi Pál elnök mellett az ügyvezető elnök tisztségét is betölti. A szövetkezet mostani helyzetéről semmit sem tudott közölni, az biztos, hogy infrastrukturális befektetésre nem került sor. Ha 2008–2009-ben elindult volna a szövetkezet (épp választási időszak volt akkor is – szerk. megj.), most jobban állnának a termelők. Tudnának róluk a piacon, az árut el lehetne adni – hangzott a szakember véleménye. Nem rejtette véka alá, hogy az emberek hozzáállásában is volt hiba. Közvélemény-kutatás során kívánta megtudni, ki mit, mennyit termel. Nagyobb eredménnyel azonban nem járt. A gazdák egy része nem értette meg, hogy csak akkor lehet a piacra betörni, ha jó minőségű, nagy mennyiségű, egyforma árut tudnak kínálni a vevőknek. A szövetkezet vezetőségének mandátuma lejárt, ideje lenne új igazgatótanácsot választani, valamiképpen elindítani a tevékenységet. Ha ez nem történik meg, a kisgazdáknak esélyük sem lesz a piacon való megmaradásra – szögezte le Szabó.
A szövetkezet jelenéről, jövőjéről a mezőgazdasági igazgatóság vezetőjével is beszélgettünk. Könczei Csaba igazgató is úgy látja, a legnagyobb eredményként könyvelné el, ha elindulna a szövetkezet.
