Még havasak a hegyek ormai Kovásznán, üresen állnak a szállodák is, de már napok óta ellenőrzik a tündérvölgyi vasútvonal Clermont Szálló és Siklóalja közti szakaszát. Ahol szükséges, ott talpfákat cserélnek, teherpróbákat végeznek, kamion hátán a helyszínre hozták, és daruval sínre helyezték a szerelvényt is, készülnek a szezonra. A történelmi törpe gőzmozdony csak nagy alkalmakkor áll pályára.
Egy ilyen gépezet fizikai kopása szinte megfizethetetlen. Emiatt nap mint nap egy apró bányamozdony vontatja a sétavagonokat a végállomáson kifüggesztett menetrend szerint. Georg Hocevar nevét megtalálhatjuk az interneten, osztrák állampolgár, a kisvasutak szerelmese, a történelmi gőzmozdonyok megszállott műgyűjtője, ő működteti a tündérvölgyi sétavasutat is, fizeti a gépészeket stb. Mellesleg kívülről nézve egyáltalán nem tűnik nyereségesnek, amit cselekszik, de javunkat szolgálja-szolgálta. Ez vitathatatlan!
2011. július 13-án indult útjára a kovásznai tanács új szerzeménye, a gőzmozdony kinézetű (de belsejében dízelmotoros) vontatójármű, mely gumiabroncsokon gördül, és szintén gumiabroncsos kerekeken vagonokat vontat. Vonatnak nyugodtan nevezhetjük a járgányt, de kisVASÚTnak legfönnebb tévedésből. Négyszázezer lejébe került az önkormányzatnak ez a befektetés – írták a helyi lapok –, tizennyolc kilométeren közlekedik, egy sétaút a központtól a siklóig két lejbe került. És hatalmas volt a siker! (Nem is annyira a gyógyvendégek, hanem gyermekeink örvendtek a sétavonatnak.)
Csakhogy vizsgáljuk meg, hogy ezzel a sikertörténettel párhuzamosan mi történt a kisvasúttal, mely a Siklóig és vissza, összesen két kilométeren öt lejért sétáltatta közönségét. Nos, egyre kevesebb utasa lett! A kezdeti három kocsi helyett csak kettővel próbált közlekedni, de szezon végén már csak egyetlen vagonnal járkált fel-le a Tündérvölgyben, akkor is ritkán, amikor néhány jó szándékú turista összegyűlt. Időközben a városi tanács emelt néhány banit a gumikerekű vonat jegyárán, de így is kb. négyszer akkora távolságért fele annyit kellett fizetnie az utasnak, mint a vaspályán. S osztán! – mondaná a székely. Szabadpiaci versenyszellemben élünk! Aki bírja, marja!
Tévedés ne essék! Én itt születtem, és örvendeni tudok bárminek, ami előbbre lépést jelent a szomorú nagyközség-állapottól a fürdőhelyi státus felé. Mellesleg a város által beszerzett "sétalöködönc" nyugati üdülőhelyeken unalomig ismerős, csak nálunk újdonság, de nem ez a baj forrása. Azokon a vidékeken, ahol fejlettebb az idegenforgalom, a gőzvasutak rehabilitációja éli reneszánszát. Eközben Kovásznán épp annak megbuktatásán fáradoznak! Nem firtatom, hogy a négyszázezer lejes beruházás hány generáció alatt fog így megtérülni. Már azt sem kérdezem, hogy a világon szinte egyedülálló sikló megmentésére – bár távolról megtekinthető látvány szintjén – van-e valami elképzelés? (Elvégre a sikló a sétaút végállomása!)
Közeleg egy újabb fürdőszezon, és a választási kampány. Fel a fejjel!
