Hátrányos helyzetű (roma) munkavállalók, tanulók problémáinak kezelése a szak/felnőttképzésben címmel a pályamunkának Grundtvig elnevezésű alapprogramja a tanulási kapcsolatok nemzetközi pályázatait, elsősorban a hosszan tartó szakképzések projektjeit támogatja. Má­so­dik találkozóját március végén tartották a sepsiszentgyörgyi oktatási központban.
A projekt célja a partnerségben részt vevő három szakképző központ együttműködése a felnőttképzésben részt vevő oktatók tapasztalatcseréje érdekében. Egymás tanítási módszereinek és jó tapasztalatainak megismerésével közösen keresik azt, ami a tudás sikeres átadásának alapvető feltétele, azaz "a közös hang" a tanár és az ez esetben kulturális, etnikai, kisebbségi létből fakadó beilleszkedési, tanulási, elhelyezkedési prob­lémákkal küzdő, illetve a tanulással szemben gyakran egész mélyen gyökerező gátlással élő résztvevők között.
A kölcsönös tájékozódást, egymás jó gyakorlatának átvételét szolgálták az egy-egy tematikai blokk megvitatását célzó megbeszélések, az iskolák napi tevékenységének kölcsönös megismerése tanulmányutak révén. A tavaly novemberben Nagy­kanizsán megtartott megbeszélés központi témája a kultúrantropológia volt, a szentgyörgyi találkozó a képzésmódszertanról szólt, s a tervek szerint a jövő évben a kapcsolattartás mikéntjét vitatják meg a felvidéki Felsőszelin.
A projekt végeredményeként, sajátosan hátrányos helyzetű diákok tanulási, beilleszkedési problémáinak feltárása, megvitatása alapján egy olyan módszertani ajánlás készül, mely nemcsak a három partnerintézménynek, de tágabb körben minden, hasonló problémával küzdő oktatási intézménynek segítséget nyújthat Európa-szerte.
A márciusi találkozó első napján Bálint József sepsiszentgyörgyi alpolgármester tartott előadást a városvezetés roma-projektjeiről, Zsigmond Sándor a sepsikőröspataki Kálnoky Ludmilla Társulat ügyvezető elnöke a helybeli romák szakmai képzéséről, Papp Adolf, a Megyei Vöröskereszt igazgatója a romák jelenlegi és múltbéli munkavállalási lehetőségeiről, Kernászt Huba, a Pro Nobis Egyesület projektvezetője a roma egészségügyi közvetítő programról, Ötvös Viktor, a sepsiszentgyörgyi roma közösség képviselője a sepsiszentgyörgyi roma kisebbség általános helyzetéről tájékoztatott. Az előadásokat kerekasztal-beszélgetések, viták követték. A találkozó második napján megtekintették az őrkői Néri Szent Fülöp roma iskolát és a Roma Közösségi Házat, majd Sepsikő­rös­patakon a roma felnőttképzés tapasztalatairól tájékozódtak – összegezte Zsigmond Sándor. Közös megegyezés alapján szakmai műhelyt alakítottak a partnerek, képzés-módszertani ajánlás alapjait vetve meg, majd Bereczki Kinga vendégfogadó-igazgató részvételével összegezték és véglegesítették az Amőba Oktatási Központban.
Megszólaltak a résztvevők
– Mi Galántáról jöttünk. Társulásunk a Rákóczi Szövetség védnöksége alatt jött létre. Jelenleg egy ún. beiratkozási programmal foglalkozunk Magyar gyereket magyar iskolába, magyar óvodába mottóval, de kulturális rendezvényeket és oktatóprogramokat is szervezünk, a pályázati tanácsadás is a feladatkörünkbe tartozik. Felkerestek minket a nagykanizsaiak, hogy vegyünk részt a jelenleg zajló programban. A tavaly meglátogattuk őket, örömünkre itt most mind a három partnercsoport találkozott, és jövő év októberében majd mi fogadjuk Kanizsát és Sepsiszentgyörgyöt Csal­ló­közben és Má­tyus­föld térségében. Egyelőre az adatbázis kialakításával foglalkozunk, egy csokorba szedjük azokat a civil szervezeteket, amelyek roma oktatással foglalkoznak.
Vagyis a Galánta környékiek civilként vállalják fel azt a munkát, amit például Ma­gyarországon vagy itt nálunk részben az állam vállalt fel – tehetjük hozzá.
– Mit tapasztalt az őrkői romák között?
– Annak ellenére, hogy nagy szegénységben élnek, nagyon nyitottak voltak, nagyon kedvesen fogadtak minket. Az Őrkőn értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk. (Horváth Judit programszervező, Felsőszeli)
– Hasznosnak találtam mindazt, amit itt láttam és hallottam. Gondolok itt pontosabban arra a romák számára beindított asztalos szakmai inasképzésre, amiről Zsigmond Sándor beszélt Sepsikőröspatakon. Minket, a TISZK-et, ami nem más, mint a Nagy­kanizsa környéki szakiskolák egyfajta ernyőszervezete, felette érdekel ez a dolog, már csak azért is, mert nálunk ilyen nem működik. Remélem, hogy a kanizsai és a szentgyörgyi tapasztalatok alapján sikerül majd összeállítanunk egy tartalmas módszertani anyagot. (Lábodi István, Nagykanizsa)
– Tudomásom szerint a Kanizsa környéki Csapi iskolája az, ahol egy csokorba lehet szedni a hátrányos helyzetű tanulók kérdéskörével kapcsolatos, sok évre visszanyúló tapasztalatokat.
– A mi iskolánkat 1973-ban hozták létre azzal a céllal, hogy a nagyon hátrányos helyzetű cigány gyerekeken segítsünk, zárkóztassuk fel úgy, hogy az általános iskolát könnyebben el tudják majd végezni. Ma már 280 hátrányos helyzetű gyerekkel működő modern és jól felszerelt nyolcosztályos iskolánk van, amit a helyi önkormányzat támogat. S mert a nyolc osztályt nem tartottuk elegendőnek, hisz annak elvégzése után lemorzsolódtak a gyerekek, megkezdtük a kőműves- és a szakácsszakmában való képzésüket. Minifarmot létesítettünk, ami tanulóinknak önkéntes vállalkozási lehetőség. Sajnos, a fejkvótarendszer bevezetése nehézségeket szült, saját erőfeszítéseink megmaradásunk záloga. Itt, Sepsiszentgyörgyön mérhetetlenül nagyobb szegénységet tapasztaltam, s emiatt fokozottan kilátástalanabbnak tűnik a helyi romaság helyzete. Valami hasonlót, mint nálunk, itt is létre lehetne hozni, ha ebben a szülők partnerek lennének, mert én a romák felzárkóztatásában csak egyetlen utat látok: az oktatást! (Kifer Károly)
– Van tapasztalatom abban a munkában, amit mi végzünk a cigányság körében, de ezt a nyomorúságos és nehéz helyzetet, ekkora tömegben, ekkora földrajzi terjedelemben, ahogyan itt, Sepsiszentgyörgyön láttuk, én még életemben nem tapasztaltam! Nagyon mély benyomásokat szereztem. (Faragó Zsolt, a nagykanizsai TISZK szakmai vezetője)
– Amellett, hogy mérhetetlen szegénységet tapasztaltam az Őrkőn, mégis pozitív élményként éltem meg mindazt, amit a Néri Szent Fülüp roma iskolában láttam. Pontosabban egy rendezett roma oktatási program szerint működő iskola ablakaiból tejesen kontrasztként tűnt az a végeláthatatlan roma nyomortelep, viskókkal. Rácsodálkoztam, milyen óriási munka lehetett rábírni a cigány gyerekek szüleit, hogy elvigyék őket az iskolába. A másik élményem is pozitív volt: itt nem kellett félnem, mint esetleg otthon, Zalakomárban. Itt nem kezdtek azonnal kéregetni a romák, mosolyogtak, kedvesen fogadtak, azonnal köszöntek nekünk! Szerintem ez az egyik eredménye annak a több­éves nevelésnek, aminek a szintjére ők már eljutottak. (Merksz Andor, Nagykanizsa)
Személy szerint hiányoltuk, hogy a sepsiszentgyörgyi találkozó alkalmával miért nem vonták be a látogatásba az Őrkőn működő cigány egyházat? – kérdeztük Bereczki Kinga igazgatót. Miért nem folytattak párbeszédet Márkus András atyával, aki két évtizede szolgálja egyházi vonalon a cigány pasztoráció és integráció nemes feladatát? Évtizedénél több, hogy a Mária Világ Királynője őrkői katolikus temp­lom mellett missziós munkát végeznek Teréz Anya leányai, s a vendégek, partnertársak nem látogatták meg a templomot, hiszen az egyháznak is köszönhető, hogy a nagy nyomorúság mellett közel húsz éve művelik a szentgyörgyi romák lelkét!
– A mi oktatási központunk amellett, hogy partnerek vagyunk, most a vendégfogadói szerepet is betölti – nyilatkozta Bereczki Kinga. – Mi mindannyian hoztuk a szakmai tudásunkat, és közösen kidolgoztuk a témakör módszertani gyakorlati-tapasztalatbéli összetevőit. A tapasztalatátadás ilyen módszere nagyon jól működik. Kanizsáról élményekkel tértünk haza, és itthon megpróbáljuk részben alkalmazni. Személyes kapcsolataink is hozadékai ennek, ami révén jobb, tartalmasabb programokat tudunk majd összeállítani, olyanokat, amelyeknek minden szinten lehetnek hasznos eredményei, melyeket az önkormányzatok is felkarolhatnak majd. Tagadhatatlan a roma integrációban az egyház szerepének fontossága, de mi úgy gondoljuk, hogy az egészen más jellegű témakör tárgyát képezi, amiről nem feledkezünk meg. A fórum résztvevői egész napos honismereti kiránduláson vettek részt megyénkben, hiszen közülük többen soha nem jártak ezen a vidéken.
– Részese volt testületileg a szentgyörgyi találkozónak és a sepsikőröspataki műhelybemutatónak az ottani és már eredményekkel rendelkező Kálnoky Ludmilla Társaság. Elhangzott az igény, hogy az immár összeálló négyes csoportosulás az elkövetkező esztendőkben tartson fenn egymással szorosabb baráti kapcsolatot – mondtuk Zsigmond Sándor egyesületi ügyvezető elnöknek.
– Valóban ez az óhajunk – felelte, hiszen mi a kőröspataki szellemiségi váltást, a hagyományok őrzését, a tudás terjesztését, csereprogramok szervezését tűztük feladatunknak, s ezt egy tehetséges, értelmiségiekből álló megújult kuratórium szavatolja.