A dokumentumfilmet, ami azért mostanság mégsem szokás, az m1 tévécsatorna vezetősége a civil tiltakozástól megijedve műsoráról levette. A tiltakozók beadványát a beszédes nevű Setét Jenő adta át, a civil szférának azzal a verdiktjével, hogy az alkotás "méltatlan, elfogult, egyoldalú, cigányellenes indulatokat gerjesztő", és növeli a társadalmi feszültségeket. Az MTVA vezetősége mérlegelte a véleményeket, és a társadalmi érzékenységre való tekintettel a film közvetítésének ismétlésétől eltekintett.
Magyarán: közvetítését betiltották.
Kell-e ennél jobb reklám egy alkotásnak egy olyan világban, amelyben a médiaszabadság hiánya miatt hisztériáznak Európának a maguk számára megfestetett cigányképek azon birtokosai, akik otthon, párnázott székben eme kipingált cigányvilágra figyelnek?
Pesty László betiltott Cigányút filmjét az m1 adásában magam sem láttam, ezért interneten kerestem rá, hogy meggyőződjem, mit művelnek újra ezek a magyarok az örökzöld cigánytémával, amely, évek kérdése csupán, és Európa legveszélyesebb társadalmi problémájává növi ki magát.
Letiltás ide vagy oda, egy internetes rákattintással a Cigányút YouTube-on megtekinthető. Igen ajánlom. Már csak azért is, mert a témára alig-alig rákérdező Pesty mellett igazi és nem festett cigányok, köztük, főleg Forgács István cigány értelmiségi, vagy Lakatos Attila, a borsodi cigány vajda és Réz András, egy egész falu cigány közösségét új vallási világ felé vezető "lelkésze" olyan szörnyűséges dolgokat mond a cigányok helyzetéről, aminek láttán-hallatán valóban a filmet kikapcsoló gombot keresi a távirányítóján a más témakezeléshez szokott néző.
Forgács István szerint a magyarországi népesség 7–8 százaléka cigány. A népszaporulat tendenciáját jelzi, hogy a tíz éven aluli gyerekek esetében ez az arányszám 15–16, az öt év alattiaknál már 23–25 százalék. Ezekből az adatokból következtetni lehet, hogy milyen rövid idő alatt válik a magyar társadalomban dominánssá a cigányság. Az egész Európa népessége elöregedett.
Ezek a megállapítások csak meghökkentenek, de azok köré­ben, akik a cigány emancipációt gargarizálják szónoklataikban és egyéb közszerepléseikben a meghökkentő az, amikor Forgács kijelenti, hogy a cigányok a sok gyermeket a "saját kultúrájuk részének" mondják, miközben az árvaházak tele vannak cigány gyermekekkel. Forgács a gyereklétszám csökkentését nem részletezi – csak annyit vállaljanak, amennyit el tudnak tartani és fel tudnak nevelni –, de nem tartja magát közéjük valónak, amennyiben 6–8–10 gyereket szülnek. A fiatalok még gyermekek, 13–14 éves korukban összeállnak vagy összeházasodnak. Van, aki negyvenéves kora előtt már nagyapa.
A szociális segélyezés jelenlegi formáját ártalmasnak tartja. Ez leszoktatja a felnőtteket a munkáról. Aki huzamosabb időn át nem dolgozik, nem szokja meg a felkelést. A cigányok – ki kell mondani – egymástól is lopnak. A lopott holmit is ellopják. Fát, tyúkot, egyebet. A rendőrök nem használhatják a "cigánybűnözés" szót. A cigányok körében kialakult egy börtönromantika. Felnéznek arra, aki börtönviselt. Nemrég az egyik faluban a rendőrség uzsorás cigányokat akart letartóztatni. Olyanokat, akik az uzsorakamat révén az övéiket taszítják a végromlásba. Mikor le akarták tartóztatni őket, 300 cigány vonult ki a védelmükre. A rendőrben ellenséget látnak, és nem azt, aki a védelmezőjük. A szociális segélyt elisszák, gyakoriak a tanárverések...
Forgács úgy látja, hogy bentlakásos iskolákat kellene működtetni, ahol a cigány gyermekek napi háromszor meleg ételt kapnak. Nem javallja a külön cigány iskolákat. A gyerekek a bentlakásos iskolában más civilizációs közegbe kerülnek. Ez lehet a jövő útja. Kevesebb gyerek, munkahely a szülőknek, bentlakásos iskolák. A dokumentumfilmben külön téma az uzsoki, 400 lelket számláló Uszka nevű falu, amelynek 80 százaléka cigány. Példásan együtt élnek a magyarokkal, nem lopnak, nem verekednek. A lelkészük, maga is kicsapongó életet élt, aztán megtért. A cigányság egésze evangélista. A film egésze igen tanulságos lehet a hagyományos vallásfelekezetek lelkészei számára, mert a másik, igen felerősödött tendencia, hogy a cigányság új vallásfelekezetek hívéül szegődik.
A film szókimondóan őszinte, a maga meztelen valóságában mutatja be a cigányság helyzetét. A cigányok és a gázsók – magyarok – viszonyát kutya-macska hasonlattal jellemzi. Ami ma Magyarországon van, az csak a jéghegy csúcsa. A cigány ügyet Európa jövője szempontjából kell újragondolni. Pesty László filmjét azért is sugározni kellene, hogy lássuk – és mások is lássák – a jéghegynek a víz alatti tömbjét is. Mindaddig, amíg a szalonképes, képmutató filozofálás, az álságos cigánymentő tervek, "stratégiák" emésztenek fel minden energiát, pénzt, addig változást nem remélhetünk.
A magyarországi cigány ügy nemcsak analógiás alapon, hanem lényegében is azonos a romániai helyzettel, vagy a szlovákiaival is.