Kósa Apor mondja erről a munkáról: Oktatjuk őket úgy, mint eddig, megpróbáljuk eljuttatni őket a közösségi játszás szabályaitól, a ceruza kézbevételének nehéz technikáján át a térmértan magasabb összefüggéseihez, vagy a térképen való eligazodáshoz. Megtisztelő, de nem könnyű feladat ez. Szembe kell szállnunk a hagyományos megrögzöttségekkel, a gyakori hiányzásokkal, pótolnunk kell – minden értelemben – a hazulról nem hozott tarisznyát, úgy kell tanítanunk, hogy az oktatás céljai megvalósuljanak, ugyanakkor minden gyermeknek biztosítanunk kell a napi sikerélményt is.
"Azért szeretek iskolába járni, mert jó tanulni" – mondja az első osztályos Tivadar. "Tanulunk, de van, amikor Réka tanító nénivel játszodunk is, és vannak itt barátaim." A második osztályos Zsanett Anetta elmondja, egy testvére van, a Fenyves utcában laknak, ő is szeret iskolába járni. "Örökké tanulok, igyekezek, hogy legyen belőlem valami. A kedvenc tantárgyam a magyar. A kedvenc játékom, amit itt a csoportban szoktunk játszani, amikor dobunk a kockával, és lépünk kettőt vagy hármat. Ez nekem nagyon tetszik!"(bedő)

Meg kell őket ismerni
Az őrkőiek közül sokan úgy tartják, sok minden megváltozott, amióta felépült a Közösségi Ház. Különféle szolgáltatások működnek itt: tanácsadás, orvosi ellátás, egészségügyi közvetítés. A létesítmény munkatársai segítettek több mint nyolcszáz személynek a személyazonossági igazolvány megszerzésében. A megvalósításokról Kernászt Huba, a Pro Nobis Egyesület igazgatója számolt be.
Voltak olyan terveink, amelyeket nem tudtunk megvalósítani, mint például a házak rendbetétele, javítása, a telekkönyveztetés. Eh­hez az önkormányzat segítsége is szükséges. Jó lenne találni egy olyan jogi megoldást, ami mindenkinek megfelel. Van egy kétezer főt számláló közösség, amely, mondhatni, törvénytelenül tartózkodik a lakásokban, bár sajátjaik. Szerettük volna a háztetőket egységesen felújítani, pályáztunk, sajnos, sikertelenül. Az volt az elképzelés, hogy mesteremberek segítségével mindenki a saját házát javítja. Másként festene az Őrkő, ha a háztetők egyformák lennének. Mert mindenki azzal fedte be a házát, amivel éppen tudta.
Az oktatás és a munkavállalás a legnagyobb gond. Egyedüli vállalat, amely úgymond tömbben alkalmazza a cigányokat, a Tega. Van még egy-két kisebb cég, amely foglalkoztat néhány embert, de ennyi. Elsősorban szándék kellene mindkét fél részéről. Mi is részt vettünk több munkaerőbörzén, de elég érdektelenek a vál­lalatok, kivéve a Tegát. Akarnak dolgozni, csak meg kell szervezni. Mi is folyamatosan foglalkoztatjuk őket, vannak cigány alkalmazottjaink. Próbálunk minden téren segíteni nekik, az oktatásban is, a lényeg, minél több kaput kinyitni számukra. Úgy gondolom, meg kell őket ismerni ahhoz, hogy megértsük ezt a közösséget.

Lejegyezte: BEDŐ KRISZTINA