Szombaton utolsó napjához érkezett a Csoma-napok idei, immár XXII. rendezvénysorozata. A tudományos konferencia összefoglaló beszélgetésein érdekes gondolatok hangzottak el, az előadók és hallgatók különböző témákhoz kapcsolódó pró és kontra véleményeket fogalmaztak meg, bizonyítva, hogy tudományos berkekben mindig van helye az újnak.
A nap csúcspontját a csomakőrösi emlékünnepség adta. A református templomban Dénes Csaba sepsiszéki esperes hirdetett igét az összegyűlteknek, majd sor került az Isten háza melletti Csoma-szobor megkoszorúzására (felvételünk). Házigazdaként Kosztándi Annamária tanítónő szólt az egyebegyűltekhez. "Kötelességünk a világhírű Csoma Sándor emlékét ápolni, és a rendezvény lehetőséget ad arra is, hogy fenntarthassuk kulturális kapcsolatainkat testvértelepüléseinkkel, a tudományos világgal és annak jeles képviselőivel, de arra is, hogy Csoma Sándor szellemiségéből átadhassuk fiataljainknak: merjenek nagyot álmodni" – mondta, mintegy összegezve a Csoma-napok értelmét, fontosságát.
Az ünnepségen rövid műsorral fellépett a kőrösi iskolások csoportja. Ők álltak őrséget a szobor mellett a koszorúzási ceremónia alatt is. Mint találóan hangoztatta Kosztándi: képzeletben a dardzsilingi sírra helyezték a kegyelet koszorúit az emlékezők.
A Csoma-emlékháznál került sor a Csoma Sándor Közművelődési Egyesület emlékérmének átadására. A díjazott, Erdély István betegsége miatt nem lehetett jelen az ünnepségen. Laudációját Székely Zsolt olvasta fel, Erdély üzenetét Csányi László sztyeppekutató olvasta fel, ő vette át a kitüntetést is. Ünnepi beszédet mondott Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, Tamás Sándor megyeitanács-elnök és Pozsony Ferenc a Kriza János Néprajzi Társaság részéről, aki a tudományos konferencián a moldvai csángók szakrális térszerkezeteiről – kisemlékeiről – értekezett. A napot a kultúrotthonban szeretetvendégség zárta, ahová száz személy kapott meghívót. Az asztalra szokás szerint csomakőrösi fával hevített kemencében sült házikenyér került.
