Az aranyért az idők során az aranyásók akár a világ végére (például Alaszkába) is elmentek. Most már mi is szedhetjük a sátorfánkat, csákányunkat, mehetünk Veres­patakra aranyat bányászni. Akinek ez túl nehéznek tűnik, az két banktól vehet aranyat. Minél többet vesz az ember, annál olcsóbb. De még jobb nemesfémet bányászni indulni, mert Verespatakon az arany mellett csak úgy mellékesen ezüstöt is találhatunk, amit szintén jó pénzért lehet eladni.
A világ aranytermésének feléből ékszerek készülnek, a többit az ipar és az egészségügy (pl. a fogászat) használja fel, és a bankok teszik le (arany)tartaléknak. Így mindig van piaca. Csak az a furcsa, hogy már ősidők óta próbálkoznak az arany előállításával, s ez miért nem sikerült máig sem? Az aranyat rendületlenül bányászni kell, és újabban a palagázt is. Ezt nem tudom, hogyan lehet, de jó lesz ásni utána, mert akkor nem kell importföldgázt vennünk, és így a gáz sokkal olcsóbb lesz, mint most, amikor egyre drágább.
Van valami fejlődés, új módszer az aranybányászatban is, ami sajnos: veszélyes. Ciánnal kell kivonni a kőzetekből. Ezek szerint lehet, nem is csákányt kell vinni, hanem csak egy kis ciánkálit? Arra kell vigyázni, ha nem vagyunk szokva vele, nehogy víz helyett azt igyuk meg. De legjobb lesz, ha kicsidenként hozzászoktatjuk magunkat. Az utolsó orosz uralkodócsalád mindenesét, a híres-hírhedt Raszputyint sem tudták eltenni láb alól ciánkálival – pedig annyit adtak neki, hogy egy elefántnak is sok lett volna –, mert állítólag kis adagokkal szoktatta magát hozzá. Bár a biztonsági intézkedések tökéletesek lesznek, nem árt, ha azokon a vidékeken, ahol mégiscsak lesz ciánveszély, ingyen osztogatják a mérget, mert sohasem lehet tudni!
A nagybányai ciánkatasztrófa után a Tisza élővilága elpusztult, de aztán lassan regenerálódott. Ugyebár ott sem volt senki hibás, senkit nem tudtak megbüntetni, és a cég közben eltűnt, mint egy másik vegyszer: a kámfor.
Ha Verespatakon történne valami, az idő azt is megoldaná, mint a nagybányai ciántározó kiloccsanása esetében.