Valós képet adni egy községről, őszintén szólni a gondokról kevés embernek van kedve: Nem szeretek szerepelni; Ne szólj szám, nem fáj fejem! a gyakori felelet, amivel szembe találja magát a kérdező.
Édeskevés az, amit Réty fel tudott mutatni húsz év alatt más községekhez viszonyítva! – így az egyik véglet. Mit akarnátok többet? – hangzik a másik –, majdnem az élvonalban vagyunk a községek között az egy helyi lakosra leosztott, megszerzett-megpályázott pénzösszeg szempontjából! A Feketeügy menti Rétyen és a hozzá tartozó Komollón a községépítés, a közélet mikéntjét firtatva találkoztunk e végletes megítélésekkel.
Derült égből villámcsapás
"Kuporogsz, mint Komolló végében a mennykő" – ki ne ismerné a régi háromszéki szólásmondást? Állítólag arra utal, hogy hajdanában – bizonyára azért, mert a Feketeügy közel, a falu alatt folyt el, s mert a víz vonzotta az istennyilát – számtalanszor pusztította a falut a villámcsapás, s egy-egy nyáron több csűr és bennvaló égett le. Köszönhetjük a magasfeszültségű villamos vezetéknek, amely a közelben van, hogy most ritka itt a villámcsapás – magyarázták a helyiek. A magas vastornyok tetején villámhárítók, s a folyót is egy kicsit tovább terelték medrének szabályozásával. Ki tudna ennek a magyarázatnak ellentmondani?
Most erőgépek dolgoznak Komolló déli végében, épül az öt kilométer hosszúságú műút, mely összeköti a Laborfalvát elhagyó 11-es nemzetközi utat a Réty központján áthaladó, Kovászna felé irányuló szakasszal. Igazából az tud örvendeni ennek, aki egy életen át túrta a sarat a faluban, mely hosszú időn át tófészek volt.
Nem nehéz az erőgépnek szélesítenie a régi utat, a Feketeügy terasza puha folyami homokból áll. Erre épült az innen nem messze fekvő komollói római katonai tábor (castrum) is Krisztus után a II. században, romjait rég feltárta egy rétyi származású régész. A helyiek Nagyvárnak és Kisvárnak nevezik, s a monda szerint Kámélusz királynak volt a vára, innen ered a falu neve is. A tábor katonái őrizték az Ojtozi-szoros felé tartó római hadi utat akkor, amikor Komolló még nem létezett, hiszen bő ezer esztendő múlva említik itt az első székely telepeseket.
Új lelkész a faluban
A Réttyel összeépült, de külön falu- és egyházközösséget képező Komollónak fél esztendeje új református lelkésze van: tiszteletes Bartos Károly, akinek e hó 29-én tartják ünnepélyes beiktatását. Megújulás, javítás és alakítás alatt áll a papi lakás. A tiszteletes Kolozsvár – Farkas utcai segédlelkészként kezdte pályafutását, majd hat évig a kolozsvári magyar egyetemisták lelkésze volt. Rövid papolci lelkészkedés után hívták meg a komollói anyaegyházba, melynek a szentivánlaborfalvi leányegyházközséggel együtt 480 híve van.
– Amikor megérkeztünk, a hívek a parókia belső részét többnyire önerőből már majdnem teljesen felújították, de segítettek a szentivánlaborfalviak is. Most az iroda rendezése következik – részletezte a lelkész. – Tevékeny gondnokuk van Szabó József személyében, aktív presbitérium és nőszövetség várt itt. Kevés a fiatal, de nagyon aktívak, mindenbe bekapcsolódnak, jól beindult az ifimozgalmunk. Most megkezdték egy háromrészes víg jelenetsor betanulását. Szentivánlaborfalván is működnek az ifjak, ott más vallásúakkal együtt, akárcsak a nőszövetség, melyet a laborfalvi unitárius lelkész-esperes asszony szervezett egy csokorba. Komollón párhuzamosan akarjuk végezni a tennivalókat az imaházon, a kultúrotthon épületén és nem utolsósorban a templomtornyon. Utóbbin látszanak a földrengések nyomai. Kissé megdőlt a torony, új alapot kell önteni, támpillérrel akarjuk megtámasztani, mint valaha a várfalakat. Ezekre a munkálatokra pályázatokat fogunk írni. Itt, a faluban 270 hívem van. A két településen élők életképes gyülekezetet képeznének, de mind a két helyen számos ingatlant kell fenntartani. Már nyertünk pályázatot a komollói imaház feljavítására, ehhez hamarosan hozzákezdünk. Nem feledkezünk meg a szentivánlaborfalviról sem, úgymond multifunkcionálissá akarjuk tenni, ahol az istentiszteleteken kívül szórakozni és játszani is tudnak majd a fiatalok, külső arcát pedig templomossá: jól illene hozzá – persze, távlatilag – egy harangtorony. Napi gondjaink közepette arra törekedünk, hogy az eklézsia valahogy visszakaphassa maradék földjeit, amiben segít majd a polgármester. Már tettek erre lépéseket.
Nincs megállás
– Réty számára ez az esztendő a nagy beruházások kivitelezési éve – vetettük fel Dálnoki Lajos polgármesternek.
– A 322-es községfejlesztési integrált program egyik szegmenseként pályáztuk meg a komollói útszakaszt, mely uniós pénzből épül, és nem is baj, hogy kissé megkésett, mert volt időnk és alkalmunk arra, hogy lefektessük Komollón az ivóvíz- és szennyvízhálózatot, s így az épülő műutat nem kell többet megbolygatni.
– Mi, komollóiak örvendünk a legjobban, hogy halad az útépítés – mondta Tódor Tünde helybeli panziótulajdonos –, mert a közművesítéssel nagyon leromlott a rétyi bekötőút, volt olyan vendégem, aki emiatt lemondott az itteni szálláshelyről.
A Réty fölötti Dobolyka-tető pereméről teljes szépségében bontakozik ki a Feketeügy völgye. Itt egy másik munkatelepet tekintettünk meg: épül a víztartály, amiből majd szabadeséssel kap ivóvizet Bita, a szintén Rétyhez tartozó falu. Ide szivattyúzzák a rétyi vízkezelő állomástól a vizet, amit fúrt kutakból nyertek, s amit pályázati pénzből építtet a községvezetés. Párhuzamosan ezzel megkezdik a bitai szennyvízhálózat lerakását és a saját ülepítőállomás elkészítését.
A Templomdombról látni lehet az egykori rétyi Antos-kúria épületét is, mely eddig családorvosi rendelőként működött, s melynek felújítását megkezdték. Megújult már a tetőzete, ha befejezik, ide költözik szűkös székházából a községi tanács. A dombon álló műemlék templom cinterme pedig hamarosan történelmi megemlékezés helyszíne lesz: április 22-én, vasárnap ide állítanak emlékkopját gyerekei és leszármazottjai Réty egykori mártír református lelkipásztorának, Somogyi Endrének, akit a Poarta Albă-i táborba deportáltak, rövid idő alatt elhunyt, s ott jeltelen sírban nyugszik.
A földet meg kell művelni
Gondosan megművelt a határa Réty-Komollónak. Ameddig szemmel belátni a térséget, darabka föld nem marad műveletlenül. Kivételt a Nyír peremvidéke képez, ahol felhagyott földtáblák sorakoznak.
– A Nyír homokban gazdag talaja szárazság idején hamar elveszíti a nedvességet. Az ilyen kötetlen talajt nem akármilyen mezőgazdasági termény kedveli. Nekem is van ilyen területem, abban csak rozsot termelek – igazított el kérdésünkre ifj. Csősz Albert mezőgazdasági termelő, aki közel ötven hektár földterületen dolgozik. – Ebből sajátunk és a rokonoké majdnem harminc hektár, a többit bérelem, ha úgy hozza a szükség. A nyíri földek főleg a vadak miatt használhatatlanok. Az általam művelt parcellák nem mind ott vannak, ahol voltak valamikor, s nem mind a legjobb minőségű talaj. Elfoglaltam a testvizes ugar területeket is, és azokat, kis kivétellel, sikeresen feljavítottam. Ez is mezőgazdászi feladat.
Amikor a termények értékesítési lehetőségei felől érdeklődtünk, mosolygott. Ennek laza szabályai vannak – mondta. – Az árakat sok minden hordozza, szemes gabonánál is, krumplinál is, erre az eltelt évek jó példákat szolgáltattak. Amikor csapnivaló az eladás, legalább a lehető legjobb árat nem szabad elszalasztani. Sokan mondják, hogy nem adom, inkább ott rothadjon, az ott rothadásból azonban egy bani sem származik! Sokszor menteni kell a menthetőt, de ha azt sem mented, akkor még nagyobb lesz az ember vesztesége. Ezek aranyszabályok és nagyon egyszerűek.
– Rétyen most 30 banit ígérnek egy kg pityókáért.
– Igen. Meg kell köszönni azt is, ha házhoz jönnek. Addig nincsen baj, amíg ígérnek, akkor kezdődnek a bajok, amikor már nem ígérnek semmit! Figyeltem az árak alakulását, és az ősszel a krumplifeleslegemet eladtam. Jó volt az előérzetem: csak alacsony maradt a jelenlegi felvásárlási ár! Egyébként kevés krumplit termelek, szemes gabonával foglalkozom, de hát a gabona felvásárlási ára is ingadozó. Nézze: a mezőgazda sok veszélynek ki van téve, amit részben ki kell védeni vagy alkalmazkodni hozzá. Bármi jön, a földet nyugodtan, lelkiismeretesen kell művelni, van, amikor meghálálja, van, amikor nem. Ez így volt dédapáink idejében is.
Csősz Albert minden számára szükséges gépi felszerelést beszerzett, mindent géppel végez, aprómunkásra csak alkalmi betakarítási munkálatokra van szüksége.
Miközben a rétyi tősgyökeres de sokágú Csősz famíliáról beszélgettünk, kiderült, hogy Csősz Albert szép éveket töltött a helybeli híres fúvószenekar trombitásaként, s mert a Fennvaló jó hanggal és zenei érzékkel áldotta meg gyerekeit, 11 éves fia, Csősz Albert Sándor édesapja trombitáján játszik a helybeli gyerekzenekarban, kislánya, Andrea-Katinka pedig szépen énekel. A gyermekek a megyei Tiszta forrás népdalvetélkedő nyertesei között vannak. Nem kellett sokáig kérni őket, s már szólt is a nóta: Átalmennék én a Tiszán...
