Íróember legyen a talpán, aki nyugdíjaséveiben néhány év alatt úgy be tudja hangosítani környezetét, ahogyan ezt dr. Szőcs Géza "hang" szavunkat címbe kiemelő könyvsorozatával teszi.
A kézdivásárhelyi szerző mostani, ötödik "hangos" könyvével ezt teszi: A lélek hangja, A szülőföld hangja, Az oskola hangja és A család hangja után asztalunkra helyezi Az űr hangja című kötetét. És ember legyen a talpán, aki a Kárpátok gerincmagasában dürgő fajdkakastól a csillagok hangjáig együvé tudja terelni a legkülönb témákat.
A három fejezetre tagolt könyv első, terjedelmes részében a vadászat csalitosait és berkeit cserkészi végig, majd horgásztörténetekbe is bele-belekap, a második részben a rádióamatörizmust mint sportágat mutatja be – ez valóban az űr hangja –, a harmadik részben az égitestek világába kalauzol oly módon, hogy alkalmat kerít földi "csillagok" életpályájának felvillantására, csillagröppályájú tehetségeknek az olvasó számára is elérhető közelségbe hozására.
Dr. Szőcs Géza "vadászterülete" tehát a világmindenség. Aki a szerzőt közelebbről ismeri, ezen nem is lepődik meg, mert a gyakorló tanár, a rádióstúdiót működtető szerkesztő, a termékeny riportszerző a világmindenség egészével foglalkozik, ebből a hatalmas matériából szemelget egy olyan könyvre valót, amely tematikája révén igen változatos, a szereplők életútja izgalmas és olvasmányos, elbeszéléseik nyelvezete szakmájuk és szenvedélyük ízeit nyújtja kóstolóként.
Az olvasó meglepetésszerűen a könyv lapjain önmagával is találkozik. Humora, a témától függően ironikus hangvétele olvasmányélményben részesít, és mielőtt a könyvespolcra helyeznők a kötetet, máris kunkorodik bennünk a következő kérdés: vajon milyen hangja van még Szőcs Gézának?
