Az alapkamat mondhatni történelmi mélypontja is mutatja, hogy a szándék egyértelmű: a korábbi előnyös, azóta már jóval kockázatosabb külföldi valutában "forgalmazott" hitelállomány átkonvertálása, lejessé tétele minél nagyobb mértékben történjék meg. Közvetetten pedig a rendkívül alacsony ingatlanpiaci forgalmat vagy éppen a beruházási és fogyasztási kedvet ismét a gazdaság motorjává tenni. A pénzügyi szakemberek számára – úgy néz ki – egyáltalán nem meglepő ez a tendencia. Gocz Leventét, az ING-bank sepsiszentgyörgyi fiókjának vezetőjét is erről kérdeztük.
– Míg korábban nagyon előnyösen lehetett külföldi valutahitelekhez jutni, most – egyrészt a nemzeti bank, másrészt a kereskedelmi bankok kezdeményezésére – egyre előnyösebb lejben hitelhez fordulni, mind a lakosság, mind a gazdasági szereplők vonatkozásában. Ez nagyobb biztonságot jelent, hiszen általában a bevételeket lejben kapják, így nincsenek kitéve a valutaárfolyam kockázatainak.
– Ezt a szándékot a nemzetközi, például a magyarországi tapasztalatok utáni felismerés vezérelte, ahol már kormánypolitikai tényező a lakosság valutaeladósodása, fizetésképtelensége, illetve az ebből adódó helyzet megoldása?
– A nemzetközi folyamatok mindenképpen befolyásolják a hazai pénzpiacot is, de én nem hiszem, hogy ennek a közvetlen következménye, hanem inkább a helyi tendenciák helyes értékelése. Míg a lejes kamatok korábban tíz százalék fölött voltak, most az alapkamat többlépcsős csökkentésével az ingatlangaranciás hiteleket 6–7 százalékos kamattal árulják a bankok. Ez a jegybank egyértelmű szándékát mutatja, hogy akár az új hitelek felvétele, akár a régi, ma már előnytelenné vált eurós vagy svájci frankos hitelek átváltását, az úgynevezett hiteltörlesztő hiteleket a lej irányába terelje. Sőt, a korábbi nagyobb kamatú lejes hitelek átváltása is lehetséges. Igaz, másfelől az ingatlanárak, na meg a jövedelmek csökkenése miatt a megfelelő, általában a hitel értékének negyedével magasabb garanciális feltételeket nehezebb teljesíteni.
– Mennyire jellemző a törlesztések elmaradása, általában fellendült-e a hitelforgalom az új intézkedések nyomán?
– Mindenképpen még a folyamat elején járunk, a jegybank tavaly év végén lépett, így tapasztalatokról aligha lehet beszélni. Nálunk főleg, hiszen a székely ember sokkal konzervatívabb a hitelek tekintetében is, mint az ország más részein élők. És igaz ez a hiteltörlesztések terén is, csupán háromból egy hitelezőnél merülnek fel törlesztési gondok, időszakos késedelem, és a bajbajutottak aránya nem haladja meg a hitelezők tíz százalékát. Létezik a hiteliroda, amely nyilvántartja a rossz törlesztőket, azt a bankok ellenőrizhetik, így kisebb kockázattal bírálható el egy-egy hitelkérelem.
– A másik oldalon, a letétek, a megtakarítások vonatkozásában milyenek a friss tapasztalatok?
– Az emberek sokkal óvatosabbak lettek, s ez érződik a megtakarításoknál is. Ugyan nem beszélhetünk nagy mértékű betétekről, de növekvőben a megtakarítási szándék, a pénzügyi folyamatok a biztonságosság felé irányulnak. Főleg egy olyan, a költségeket is leszorító banknál, mint az ING, ahol az általános tendenciák kedvező hatásai mellett azért tudunk kedvező feltételeket biztosítani, mert az alacsony működési költségekre meg a fiókok gazdaságosságára helyezzük a hangsúlyt. Ugyanakkor az is érződik, sokan a bankokat teszik felelőssé a gazdasági helyzet romlásáért, illetve azért, hogy nehéz helyzetbe kerültek. Pedig egy hitelnél a felelősség és a kockázatvállalás is közös, ezért szükséges a szoros együttműködés bank és ügyfél között.