A szentegyházi születésű fiatalok Budapestről települtek ki, munkahelyi lehetőséget kihasználva, tucat esztendeje, és gyermekeik már odakint születtek. Két kislány és egy kisfiú az évente hazalátogató, boldog család sarja.
Nekünk, az idősödő rokonoknak rendszerint a mindenre figyelő, gondos édesanya címezi a karácsonyi-újévi, március 15-i, húsvéti és pünkösdi képeslapokat-leveleket, mindig Gréti, Bea, Ádám Gyula fényképeinek kíséretében. Az ünnepi jókívánságok mellett lehetőséget teremtve, hogy láthassuk közelebbről fejlődésüket, amikor óvodában, iskolában szavalnak, egyházi és nemzeti ünnepeinken az ottani magyarság templomaiban, egyletei rendezvényein részt vesznek.
A napokban érkezett borítékon, először az évek során, a gyermekeire büszke édesanya nem a szülők nevét tünteti fel, hanem a tizenkettedik évébe lépő nagyobb kislányét. Csak találgatni merem: ennek a mosolyfakasztó, ötletes képnek Gréti lett volna a tervezője, kis szárnyasainak segítségül hívója? Vagy a kakasapa, tyúkanyó fejrevalói élénkítésébe hugica és öcsike is besegített? Anyuka-apuka volt a fotó kivitelezője? Hát nem is próbálom szétszálazni: családi alkotás, csapatmunka ez.