Ligetes erdeink nedves talaját, csermelyek mentét zöld szőnyegként borítja áprilisban a salátaboglárka (Ficaria verna), majd sárgával tarkázza, amikor kibontja virágait.
Több más boglárkafajjal – ahogy erre egyébként latin neve, verna is utal – valóban a tavasz hírnöke.
Kúszó szárain emelkednek a virágok, amelyeknek változó számú, élénksárga szirmuk és három zöld csészelevelük van. Ezek hidegben, borús időben becsukódnak. A levelek hónaljában (keményítőben gazdag) sarjgumócskákat figyelhetünk meg, ezek a vegetatív szaporodást – meggyökeresedést – szolgálják a talajjal érintkezve vagy oda lehullva.
A szív, vese alakú, fényes levelek sok C-vitamint tartalmaznak. Erre utal német neve is: skorbutfű (Scharbockskraut), jelezve, hogy e hiánybetegség ellenszere. A kora tavaszi természetjárás hasznos hozadéka lehet összegyűjteni egy zöld salátához vagy levesre valót, esetleg párolt zöldség együttest a hús mellé. Csak virágzás előtt szedjük a levelet, mivel ezután igen csípős, enyhén mérgező anyag, a protoanemonin szaporodik fel benne. A virágbimbót savanyítás céljából szedjük (akárcsak több tavaszi virágét), amihez borecetet, sót, fekete borsot használunk, íze a kapriéhoz hasonló. Megyénkben egyébként jól ismert a konyhai hasznosítása, s mivel nem egyszerre jelenik meg a virága (a szirmok tövén lévő mézgödröcskék nektárt, a porzók pedig virágport kínálnak a méheknek), mindig találhatunk zsenge, fogyasztásra alkalmas levelet.
