Akkor azt mondták, Adrian az edzőjét követte, a Marosvá­sár­helyről érkezett Oláh Jánost, aki egyébként hozott még magával néhány nagyszerű tornászt, mint Vass Zsolt, Petru Porime Tolan... És láthatóan meg is pezsdült a szentgyörgyi sport­élet, hiszen gyakoriak lettek a rangos tornaversenyek – országos bajnokságok, nemzetközi versenyek, edzőtáborok... De igazán úgy, ahogy az szükségeltetik, nem tudott beindulni a klub tornaszakosztálya, az a pár tornász – kivétel Bucur Adrian, mert ő élete 99 százalékát az olimpiai központban, a válogatott edzőtáboraiban töltötte –, mint az MSC tornászai , a Mikes Kele­men Líce­um szerény kis tornatermében edzett.
Most újra került egy Bu­cu­runk, név szerint Emanuel Bă­dilă, aki mint a "Sepsiszent­györ­gyi MSC tornásza a Besz­tercei Olimpiai Központ tagja, annak az Olimpiai Központnak, melynek koreográfusa Vug Mirela Pusa (Sepsiszentgyör­gyi MSC)" (!?!). Hogy az MSC-nél ki volt Bădilă edzője, erről nem szól a Román Tornaszövetség honlapja. De azt elárulja, hogy a szövet­ségnek 56 egyesülete, klubja van, köztük két szentgyörgyi, az ISK és az MSC, majd hozzáteszi: a Sepsiszentgyörgyi MSC tagságát felfüggesztette, mert a klub nem fizette be a 2011-es tagsági díját.
Most van-e "szuper" tornaszakosztályunk, vagy nincs? Van-e a koreográfus szintjére nőtt szentgyörgyi tornászunk? Ezt mondják meg. (-ros)