Hogy ez a mai világ úgy, ahogy van, működésében, lehetőségeiben nyomasztóan áttekinthetetlen és irracionális, nálunk és más nemzeteknél, régóta tapasztalhatjuk.
Lehet, hogy ez a tegnap is, a tegnapelőtt is, mindig is így volt a sok szempontból figyelemre méltó görög demokráciától kezdve, a nehezen elképzelhető, derengő jövőben is így lesz, mert nem lehet másként (?), csakhogy ez egyáltalán nem vigasztal. Mi ma élünk. Ráadásul gazdasági, pénzügyi krízisben, ami nyomasztó, és elmélyíti a morális válságot.
S hogy egy piruettel térjünk haza legszebb országunkba, a helyhatósági választások közeledtével megint harsog a nemzeti sérelmek szirénhangjait, az örökös s már-már unalmas vádaskodásokat meg az irracionális, kirekesztő vélekedéseket még fel is erősítő tévéadók vitaműsoraiban a nacionalizmus. A román – és nem csak a román – politika ellenségképeket konstruál, és ezek ellenében fogalmazza meg önmagát, így próbálva egyre nehezebben élő és feltartóztathatatlanul a szegénység felé gravitáló választóit megszólítani és aktivizálni.
Huszonkét éve még azt üvöltözték nemzeti felbuzdulásukban, hogy "Murim luptăm, Ardealul nu cedăm!" ("Meghalunk, harcolunk, de Erdélyt nem adjuk!"). Ma a nemzeti érzelmek gerjesztéséhez elég egy javaslat, miszerint bizonyos, magyarok által többségben lakott tartományokban hivatalos nyelv lehetne a magyar, máris zúg a felháborodott kórus, noha ezt csak a többség egyetértésével lehetne bevezetni, hiszen meg kellene változtatni az alkotmányt! Elég a marosvásárhelyi magyar orvosi egyetem ügye, máris szól a szeparatizmus vádja s így tovább...
A nemzeti érzelmekkel eljátszó tévékommentátorok nagy része (tisztelet a kivételeknek, mert vannak, Valentin Stan például) egy ideje állandó zsarolással vádolja az RMDSZ-t, noha csak az ígéretek betartását követelik. A román politika sajátossága: a hatalmon lévők szeretnek mindent megígérni a politikai támogatásért, aztán rendszeresen megfeledkeznek róla. Az Európai Uniótól pedig nem sokat várhatnak a kisebbségek, ők jelenleg a tyúkok és az állatok védelmével, valamint az uborka görbületével vannak elfoglalva.
Jönnek a választások, a jelenlegi legnagyobb kormánypárt biztos vesztésre áll, az ellenzék, a liberálisok is, egyre dühödtebben fújják a nemzeti trombitákat. Hogy az országgal, a lehetetlen helyzetbe süllyedő egészségüggyel, oktatásüggyel, a nyugdíjasok áldatlan helyzetével, a mély szegénységgel, a gazdasági és politikai életet egyként behálózó korrupcióval és a sebezhető jogállammal mi lesz – elválik.
A helyzet reménytelen, de nem komoly.
.jpg)
