A legutóbbi törvénymódosítást — ami a bonyolult kérdést egy bűvös mozdulattal a büntetőjogból a polgári jog területére helyezte át — a köztársasági elnök nem írta alá, s véleményezés végett átküldte az alkotmánybíróságnak, mely taláros testület az elmúlt években már néhányszor ellenezte a gyűlöletbeszéd, a szóbeli uszítás elleni törvényes fellépést, állítván, hogy a magyar büntető törvénykönyvben vannak olyan cikkelyek, amelyek alkalmazásával a különösen kirívó esetek büntethetők… De egy külön törvény a szó konkrét értelmében is veszélybe sodorhatná a magyar demokrácia elmúlt tizennyolc esztendejének egyik nagy vívmányát, a gondolat és a beszéd szabadságát… Hiszen egy esetleges törvény megelőlegezné — a nyulat is bokrostól lövik alapon — az ebben a kényes kérdésben különösen veszélyes általánosításokat, s gyakorlatilag korlátozná a szólás- és véleményszabadságot. Kis túlzással létrehozná az orwelli gondolatrendőrséget, amelynek nem is oly üdvös működésére a kimúlt diktatúra éveiből sokan még élénken emlékezünk… Ki döntené el s hogyan, hogy pontosan mi számít gyűlöletbeszédnek, mikor következik be a szó útján elkövetett uszítás?… A magyar jogrend, legalábbis eddig, ebben a bonyolult (vagy feleslegesen összebonyolított) kérdésben az amerikait tartotta és tartja mintának. Ennek a lényege: mindenki, akárcsak Londonban a Hyde Parkban, azt mond, amit akar. De ha a megnevezett londoni park a középkori bolondünnepek — akkor is minden szabad volt néhány napig, ami addig és azután nem! — rezervátumának tekinthető, az amerikaiak komolyan veszik a szólásszabadságot, annyira, hogy nem is olyan régen egy kaliforniai metropolisban liberálisok szerveztek tüntetést egy szélsőjobboldali szervezet tüntetésének betiltása ellen. Nem mintha egyetértenének az amerikai szélsőjobb idegborzoló kijelentéseivel, de tűrhetetlennek tartják azt a helyzetet, amikor a törvény szigora tiltja meg összejöveteleiket. Ugyanis az emberek nem őrültek, s el tudják dönteni, kinek van igaza. És azt is nagyon jól tudják a történelemből, hogy minden így kezdődik, a tiltás újabb tiltást eredményez, beindul a jog mókuskereke, s egyik történelmi pillanatról a másikra megszűnik a demokrácia alapvető jogának tekintett szólásszabadság…