A Zsolnay dinasztia felújított egykori lakóépületének két szintjén berendezett és mintegy 300 millió forintra biztosított tárlat látogatói péntektől négyszáz műtárgy mellett számos korabeli dokumentumon és a nagyközönség elé eddig még soha nem tárt archív felvételeken keresztül ismerhetik meg a magyar kerámiaipar meghatározó személyisége, Zsolnay Vilmos és utódai életét, a gyár fejlődését, termékeit, kiemelkedő tehetségű művészeit. Az elsősorban a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának anyagából válogatott, a Zsolnay Örökségkezelő Non­profit Kft. szervezésében és Kovács Orsolya művészettörténész szakmai irányításával létrejött kiállításon olyan érdekességek vehetők szemügyre, mint Zsolnay Vilmos eozinkísérleteinek eredményei, festékpróbáinak mázmintái és a híres keramikus Miklós fiának keleti, valamint Teréz és Júlia lányának népművészeti kerámiagyűjteménye is.
Az érdeklődők megismerkedhetnek az 1902–1948 között egészségügyi (szaniter) áruk és burkolólapok előállításával foglalkozó Zsolnay-féle Budapesti Porcelán- és Fajansz­gyár Rt. működésével, a pécsi gyárnak a szocializmus idején készült művészi termékeivel, s olyan vezető tervezőinek munkásságával, mint Fürtös György, Gaz­der Antal, Török János vagy Nádor Judit. Rajtuk kívül a szervezők kuriózumnak számító alkotásokkal állítanak emléket a Zsolnay műhelyeiben csak ideiglenesen dolgozó Martyn Ferenc festőművésznek és Eva Zeisel dizájnernek. A Zsolnay dinasztia tagjainak életéről szóló, gazdagon illusztrált írások érintőképernyőn olvashatók.
Bezuk Zsolt, Zsolnay Vilmos ükunokája megjegyezte, hogy mintegy hetven Zsolnay-leszármazott él a világban, közülük többen eljöttek a kiállításmegnyitóra. Elmondta: az idők folyamán szomorúan vették tudomásul a gyár termelésének és termelőhelyének csökkentését, örültek azonban annak, hogy a negyed kialakítása az építészeti emlékek megőrzésével valósult meg a manufaktúra területén.
Zsolnay Vilmos (1828–1900) 1865-ben vásárolta meg testvérétől az apjuk által 1853-ban alapított pécsi majolika- és porcelángyárat, amely ezt követően hatalmas fejlődésnek indult. A tulajdonos példátlan eredményeket ért el új eljárások, gyártási technológiák bevezetése terén, épületdíszítő terrakottáit, tűzálló tégláit, mázas edényeit a külföldi piacok vásárlói is szívesen fogadták. Munkásságának legjelentősebb elismerését kapta meg, amikor az általa az 1890-es években kikísérletezett, eozinmázzal bevont porcelánfa­jansszal nagy aranyérmet nyert, és tevékenységéért francia becsületrendet kapott a párizsi világkiállításon. A keramikus által kifejlesztett kerámiaanyagok több ezer hazai épületet díszítettek és díszítenek, köztük a Gellért Fürdőt, az Iparművészeti Múzeumot, a Földtani Intézetet és a kecskeméti Cifra Palotát. A Zsolnay gyár a 19–20. század fordulóján az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb kerámiaüzeme volt, ahol használati és díszedényt, építészeti kerámiát és kályhacsempét, porcelánszigetelőt, kőagyag-csöveket egy­aránt gyártottak.