Günter Grass Nobel-díjas német író verse példátlan botrányt kavart, hatalmas vitákat váltott ki, beigazolódott sejtelme: nemhogy azonnal antiszemitának bélyegezték, hanem villámgyorsan kitiltották Izraelből, sőt, egyesek követelték, hogy azonnal vonják vissza Nobel-díját. Mely javaslatot a Nobel-díjosztó bizottság visszautasította.
Ez sem új, amikor néhány éve Hagymahántás közben című önéletrajzi regényében az író először vallott élete egyik mélyen eltemetett titkáról, arról, hogy tizenhét évesen (1944 őszén) az SS alakulataihoz hívták be, a bizottság akkor sem látta indokát annak, hogy visszavonja az író meglehetősen későre megkapott díját.
Günter Grass az 1958-ban megjelenő első regénye, A bádogdob óta folyamatosan viták, támadások kereszttüzében áll. Akkor pornográfiával vádolták, később politizálni kezdett Willi Brandt híveként, aztán botrányt okozott a gyors német újraegyesítés ellen tiltakozó pamfletje, amiért egy fiatalember – amint Egy hazátlan bitang vallomása című pamfletjében megvallja – a hamburgi állomáson lehazaárulózta.
A sort folytathatnánk, de nem ez a lényeg, Günter Grass első regényétől kezdve, nagy danzigi (a mai Gdansk) regényfolyamában (A bádogdob, Macska és egér, Kutyaévek, Helyileg érzéstelenítve, Egy csiga naplójából, A hal, A patkánynő, Békaszó, Ráklépésben) hihetetlen erővel ábrázolta a Békaszóban "a menekülések, a kitelepítések évszázadának" nevezett huszadik századi német és európai kálváriát, a történelem tektonikus mozgásainak és a diktatúráinak kiszolgáltatott emberek sorsát. A Békaszó hőse "sorolta az elüldözöttek, kitelepítettek, elkényszerítettek százezreit, mindazokat, akiknek menekülniük kellett, mert örmények és krími tatárok, zsidók és palesztinok, bengálok vagy pakisztániak, észtek vagy lettek, lengyelek voltak, végül batyustul-mindenestül nyugatnak tartó németek. Sokan vesztek oda útközben, számolatlan a halott... Tífusz, éhség, fagy: milliók. Senki sem tudja, hol feküsznek a földben. Belekaparva egy útszéli árokba. Egyes és tömegsírokban. Vagy csak a hamvuk maradt. A halálgyárak, a népirtás, a máig felfoghatatlan bűntett."
A kitelepítettek, elhurcoltak sorát lehetne folytatni a vajdasági és felvidéki magyarokkal, a romániai szászokkal, svábokkal, a széthulló Jugoszlávia népeivel. Erről az évszázadról s a kiszolgáltatottságról írja Grass több mint ötven éve nagy, összefüggő történetét.
Ezt az írót rasszistának, mi több, antiszemitának bélyegezni enyhén szólva bizarr. (A danzigi gettó kálváriájáról példátlanul megdöbbentő képet rajzol az Egy csiga naplójában.) Nem, Grass nem antiszemita, a versében is kimondja, ragaszkodik Izraelhez (!), de nem szereti a kettős mérce képmutató alkalmazását. Ezért is szikrázik fel a vers, amikor kimondja: megundorodtam Európa képmutatásától. És kifejezi reményét, hogy mások is megtörik a szégyenteljes hallgatást. Ebben sem csalódott. A vita tart. A cápa – Grass, aki kiválóan rajzol, egy karikatúrájában a hetvenes években szardíniásdobozba zárt cápaként ábrázolta önmagát! – ismét kitört a szardíniásdobozból!
Bogdán László
