Az első csapás, amelyre jogot formálnak,
megsemmisítheti az ujjongó, feltüzelt
és egy szájhős által megalázott perzsa népet,
csupán azért, mert meggyanúsítható azzal,
hogy ebben a hatalmi harcban
egy atombombával rendelkezik.
De miért tiltom meg magamnak,
hogy megnevezzem azt az országot,
amely évek óta – bár titokban –
minden kontroll és ellenőrzés nélkül
növeli nukleáris potenciálját?
E tényt övező általános hallgatást,
amelyet mostanáig én is követtem,
nyomasztó hazugságnak
és kényszernek érzem,
amelynek megszegése esetén
azonnal jön a büntetés:
az antiszemitizmus vádja.
Most azonban, mivel országom,
melynek eredendő bűnei
példátlanul nagyok,
és amelyet újra és újra
meggyanúsítanak és vádolnak,
ismét – persze üzleti megfontolásból –
fanyalogva, jóvátételként,
Izraelnek egy újabb tengeralattjárót szállít,
képeset arra, hogy mindent megsemmisítő
robbanófejeket irányítson oda,
ahol egyetlen atombomba
létezése sem bizonyított, és amit
csupán az attól való félelem indokol,
mondom, amit ki kell mondani.
De miért hallgattam oly sokáig?
Mert úgy véltem, hogy származásom,
amelyre kitörölhetetlen folt tapad,
megtiltja, hogy a tényt
mint kimondandó igazságot
feltételezzem Izraelről,
amelyhez kötődöm és kötődni fogok.
Miért mondom most először,
megöregedvén, fogyó tintámmal írván,
hogy az izraeli atomhatalom veszélyezteti
az egyébként is törékeny világbékét?
Mert ki kell mondanom,
ami holnap talán már késő lesz,
és mert mi, németek – már így is eléggé vádoltatva –
olyan bűnben leszünk cinkosok,
amely előre látható, és ezért semmilyen
ürüggyel nem menthetnek fel soha.
És még valami: nem hallgathatok többé,
mert megundorodtam a Nyugat képmutatásától,
és remélem, megtörik mások is a hallgatást,
és a felismert veszély okozóját
az erőszak befejezésére szólítják fel,
és azt is kérik, hogy mindkét fél engedélyezze
az izraeli atomerőnek
meg az iráni nukleáris létesítményeknek
egy nemzetközi hatóság általi
akadálytalan és állandó jellegű ellenőrzését.
Csak így lehet segíteni Izraelen
és a palesztinokon, mi több,
az összes emberen, akik
ebben az őrülettől eltelt tartományban
ellenségként összezárva élnek.
S így segíthetünk végtére magunkon is.
Fordította: Váncsa Árpád