Április bolondja. Így kezdődött ez a hónap. Valószínűleg az áprilisiak nem örülnek ennek az összefüggésnek.
Aztán meg a borongós időjárás, a "tehenek szarva lefagy" reggelek és az a mulatságos jelenet, ahogyan sokan előveszik télikabátjaikat – csak a síléc és a ródli hiányzik.
Ha már időjárásról beszélünk, akkor vegyük székelyesre a dolgot, hiszen egy angol csevejt kanyarít az esőből egy tea mellett – ellentétben velünk: pálinkaszürcsölés, társalgás a termésről... Úgy mellékesen, észrevettétek, hogy egyik pillanatról a másikra milyen hatalmas erővel nyíltak ki a virágok a fákon? Annak ellenére persze, hogy az emberek síbakancsban meg hótalppal járnak... Sokan nem tudják, hogy a tavasz jön, és nem a tél...
Ezenkívül áprilisban még szeretnivaló, hogy az emberlánya kilibben az ajtón, mosolygósan, szoknyásan, Harisnyás Pipinek álcázva, és mire füléig érne a szája, a napsütés ellenére pocsolyába lép, térdig vizesen még mindig mosolyogva billeghet tovább. Alapjában véve, ha már április egy bolond hónap, hát úgy hiszem, az embereket is azzá teszi, az előbukkanó meglepetéseknek köszönhetően: egyik pillanatban barnulunk, másik pillanatban sízünk.
Áprilisban, amit mi, sepsiszentgyörgyiek igazán szeretünk, az talán a hónap végére időzített Szent György Napok. Mindamellett, hogy az ünnepség utolsó három napjában hatalmas a ricsaj a városban a meghívott vendégek miatt, a városlakók eljutnak odáig, hogy akár egy sörsátorban, akár a nemezelt, faragott, kézművestárgyak között igazán kikapcsolódjanak. Ahogyan a szervezők hirdetik, a Szent György Napok a találkozások ünnepe, és ez igaz is. Hogy miért? Ekkor találkoznak például az időjárás végletei: hó, eső, napsütés, jég. Jó lehetőség ez a változó idő, hogy találkozzunk másokkal is az ünnepség ideje alatt, miközben békésen sétálgatva ránk szakad az ég – hiszen bekéredzkedhetünk ismerőseink ernyői alá, kölcsönkérhetjük hótalpaikat, és így tovább.
Nos, ennyit kedveseim az áprilisról! Ne felejtsetek el a naptárra nézni, és észrevenni, hogy április tavaszi hónap. Semmi ok az aggodalomra. Még megsüttetjük hasunkat a hódűnék fölött...
Ürmösi Júlia Eszter