Ez az egy perc nagyon kevés ahhoz képest, amit az említett személyek a kézdivásárhelyi sportért, labdarúgásért tettek. Az idő rohamosan telik mindannyiunk fölött. Egyre többen mennek el közülünk azok, akiknek nevétől hangos volt a kézdivásárhelyi labdarúgópálya, akikért minden vasárnap egy egész város szurkolt. Egyre többen mennek el közülünk olyan sportvezetők, akik a kulisszák mögött egyengették a labdarúgás életét. És ahogy telik az idő, lassan rájövünk, hogy nem nagyon lesz már olyan labdarúgónk, mint id. Kelemen Elemér, Simon Ferenc, Selymes Béla, Fekete László, Fülöp István (Hacsek), a két Szabó Zoltán (egyik az egykori kapus, a másik a nemrég elhunyt Paceráj) vagy Gocsman Zoltán. Nem lesz olyan sportvezetőnk, mint id. Farkas István, Daczó József, Péter Gábor vagy Kovács Ödön. Egykori értékeink már az örök gyepszőnyegen bűvölik a labdát, intézik a foci ügyeit. Földi pályafutásukat, a labdarúgásba vetett hitüket, sportbecsületüket mindig tisztelni fogjuk. Ezt az űrt egy új generációnak kellene pótolnia. Sajnos, ma olyan világot élünk, amikor nem az érték érvényesül, hanem az érvényesülésnek van értéke.
Ezért emlékezzünk egykori értékeinkre, akik tehetségük, tudásuk legjavát adták mindig és mindenhol Kézdivásárhelyért. Pihenésük legyen csendes, emlékük áldott.
A kézdivásárhelyi Sport Club nevében, ifj. Demkó Sándor