A két faj megnevezése (kósza, vízi) nem ugyanazt a rágcsálófajt jelöli. A közönséges kósza pocok (Arvicola terrestris) ritkán készít föld alatti járatokat, lankás, sík vidéken él, életmódja nedvesebb talajhoz kötődik, nem feltétlenül álló- vagy folyóvízhez. A vízi pocok (Arvicola amphibius) kijáratai vizek martjára nyílnak, nem túl mélyen folytatódnak, szaporodásra, telelésre nagyobb földhányásban készít fészket. Kitűnően úszik. A vakonddal téveszthető össze földhányásai, túrása miatt. A kósza pocok inkább fűfélék gyökerét, zöldséges kertek gyökeres növényeit rágja. A vízi pocok kedveli a csemeték gyökérnyaki kérgét, annyira körberágja, hogy a fácska előbb hervad, majd oldalra dől.
A vízi pocok nagyobb testű, bundája vörhenyes, barna, hastájéka világos. A kósza pocok barnásszürke. Mindkettő szapora, 22 naponként új almot hozhat létre a nőstény 4–11 utóddal. Nyolchetesen ivarérettek, februártól októberig párosodnak: kiszámíthatjuk szaporaságukat!
Amíg megrágható kérgű fiatal fák, csemeték vannak (idősebb fákat általában nem kedvelnek), nem hagyják el helyüket.
Az olvasó levelében a vízi pocok kártételére utal. A vegyszeres eljárások azért hasztalanok, mert igen alkalmazkodó, ellenálló fajról van szó. A kóbor kutyák, macskák, rókák ellenségei, de szaporasága miatt aligha jelentenek megoldást. Egyetlen lehetőséget látok, inkább a fiatal csemetéknél oldható meg: ültetéskor vagy később fogjuk körül a csemetét sűrű, akár szöges dróthálóval. Egyik faj sem ás mélyre, számukra áthatolhatatlan ez az akadály. Védelem, ha kővel, kaviccsal vesszük körül a gyökeret, gyökérnyakot. Házi ragadozóinkat hagyjuk kinn a kertben, idomítsuk pocokvadászatra. Lehet, nem sokáig viselik a zaklatást a pockok, s békésebb helyre vonulnak.