A süllyedő hajót – és ezt Băsescu államfő mint egykori hajóskapitány világosan tudja – először mindig a patkányok hagyják el. Érzékeny szimatuk veszélyt jelez, s inkább vállalják a rettegett tengerbe ugrást, mint a hajófenékben a biztos halált, mivel így lesz valamelyes esélyük a túlélésre. Tudjuk, nem sok.
Nem szeretném a politikusokat a menekülő patkányokhoz hasonlítani, ízléstelen, gusztustalan, s méltatlan is lenne. De egy bizonyos: ami az utóbbi években a román parlamentben történik, egyedülálló (és általában nem megszokott) a parlamentáris demokráciák történetében. A képviselők önállósodnak, kilépnek a pártjukból, melynek színeiben és listáján bekerültek a parlamentbe, és alakítanak egy új pártot. Amelyre senki nem szavazott, amelyet bizonyos szigorú vélekedés szerint nem is lehetett volna létrehozni, bár a házszabály meglehetősen homályosan fogalmaz ebben a kérdésben. Tudjuk, ez a párt Gabriel Oprea tábornok vezetésével megalakult, él és virul, köszönik szépen, jól vannak, s támogatják a kormányt. Támogatásuk nélkül már Emil Boc is megbukott volna, több esetben. De ők hűségesen voksoltak, csakhogy közelebb maradjanak a nagy nemzeti csolánhoz, s eredményesen bocsáthassák áruba tőkéjüket, ami, tudjuk (tudjuk?!), a román politikai és gazdasági életet behálózó korrupció mozgatója, éltetője.
Csakhogy legújabban megfordult a trend. Most már a kormánypárthoz, a demokrata-liberálisokhoz hűtlen képviselők és szenátorok nem Oprea tábornok elhíresült szervezetébe állnak be, hanem – érezvén a veszélyt –, a feljövő szocialista-liberális pártszövetségbe, konkrétan a szociáldemokrata és a liberális pártba. A múlt héten minden nap egy-két-három átigazolásról halhattunk. Ez az egész ellenmozgás előbb-utóbb új helyzetet teremt a törvényhozó testületben, megváltoztatva az egyre érzékenyebb, labilisabb erőviszonyokat.
A szenátusban például elvesztette többségét a kormány. És mind reálisabb esélyei vannak az ellenzék legújabb bizalmatlansági indítványa "átmenetelének"! Egy bizonyos: a többféleképpen értelmezhető házszabályt világosabbá kellene tenni, ha egy képviselő kilép a pártjából, veszítse el egyértelműen a mandátumát, vagy tiltsák meg az átigazolást. Mindez, persze, összefügg az összeférhetetlenségi törvénnyel is. Valamiképpen meg kellene gátolni a politikusok önátmentését, visszaállítva a képviselő és a szenátor státusának méltóságát és tekintélyét, amely már romokban hever. Nem véletlen, hogy minden felmérés szerint az ország egyik legnépszerűtlenebb intézménye éppen a parlament, s ebben a képviselők vándorlása (megbízhatatlansága!), az önös érdekek előtérbe kerülése döntő ok.
